Van, aki egyedüllétre vágyik, de senki se akar magányos lenni, és főleg azért nem, mert az senkinek se jó. A magányosság nemcsak boldogtalanná teszi az embert, hanem kutatások tanúsága szerint halálozási ok is.
“Megrendült egészségű, idős emberekről beszélünk, akik erőtlenségtől és a mozgásképesség elvesztésétől szenvednek. Ha ételt viszünk nekik, az ajtónál várnak bennünket, örülnek annak, hogy látnak egy másik embert. Számukra ez a nap csúcspontja” – mondta.
Az utóbbi évtizedekben végzett kutatások következetesen azt mutatták, hogy az idős emberek 10 százaléka magányosnak vagy nagyon magányosnak érzi magát; a mutató az utóbbi hatvan évben stabilnak bizonyult. A legfrissebb felmérések pedig több mint egymillióra teszik azoknak a 65 évesnél idősebb briteknek a számát, akik gyakran vagy mindig magányosak.
A Kampány a Magányosság Megszüntetéséért szerint az összes idős ember fele – vagyis 5 millió ember – állítja, hogy a televízió jelenti számára a legfőbb társaságot.
Christina Victor, a Brunel Egyetem munkatársa, aki sok, az idős kori magányossággal kapcsolatos kutatást végzett, meglepőnek tartja a magányosságra vonatkozó adatok változatlanságát. “Nincs szilárd bizonyíték arra, hogy a probléma súlyosbodott volna, jóllehet változott a család szerkezete, és ma több ember él egyedül, mint korábban” – mondta. Meggyőződése, hogy a magányosság csökkentése jótékony hatással lenne az emberek egészségi állapotára.
A magányosság azonban nemcsak a 65 évesnél idősebbeket sújtja. Fiatalabbak is küszködhetnek vele, különösen a 18 és 24 év közöttiek. Míg egy idősebb ember magányosságának oka a megromlott egészség vagy a partner elvesztése lehet, a fiatalabbnál a munkanélküliséghez, a szülői ház elhagyásához, vagy ahhoz társulhat, hogy az illetőnek gyereke születik.
“A magányosság a kívánatos és a ténylegesen meglévő emberi kapcsolatok közti különbségekre világít rá” – mondta Vanessa Burholt, a Swansea-i Egyetem professzora. “Ez magyarázza azt, hogy olyan emberek, akiknek sok barátjuk van, magányosnak érzik magukat. Ez szubjektív dolog.”
A professzornak a magányosság érzésének kialakulásával kapcsolatos kutatásai azt mutatják, hogy a környezet és a mentális egészség hatással lehet arra, ahogy az emberek megélik a társadalmi kapcsolatokat. “A depressziós emberek nehéz tudnak változtatni az igényelt társadalmi kapcsolatok szintjének az érzékelésén. Nem képesek alkalmazkodni hozzá” – tette hozzá.
A Kampány a Magányosság Megszüntetéséért összeállított egy digitális eszközcsomagot, amely a helyi egészségügyi és igazgatási szerveket segíti a magányosság területükön előforduló eseteinek a kezelésében. Az egészségügyi minisztérium által finanszírozott csomagban szerepelnek a magányosságra vonatkozó kutatások legfrissebb eredményei, a vele kapcsolatos adatgyűjtés módszerei, illetve tanácsok arra nézve, hogyan észleljék és kezeljék a problémát.
A magányossággal kapcsolatban jó hír az, hogy ki lehet gyógyulni belőle, nem kell egy életen át szenvedni tőle. Az emberek életük különböző szakaszaiban magányosakká válnak – de meg is szűnnek azok lenni. Az ismerkedési “szolgálatok” segíthetnek néhány magányos idős emberen, másoknál pedig egy szomszédhoz vagy helyi önkénteshez fűződő kapcsolat jelentheti a megoldást.
Speak Your Mind