Varga Zoltán - NLP Life Coach; kommunikációs tréning, önismereti tréning, vezetői tréning, értékesítési tréning, értékesítő képzés, mély belső átalakulás, core transformation, nlp coach, life coach, business coach

Információ-áradat: észrevétlen függőség

 

Csörög, csipog, villog… E-mailek özöne, folytonos telefonálás, sms-ek küldése és fogadása töltik ki egész napunkat. Az internet és a mobil technológiák nagyban megkönnyítették életünket, ám ha a mindennapos információáradat túl nagy méreteket ölt, a könnyítésből egyszerűen nehezítés lesz, amely megbetegít és agyunkban is elváltozásokat okoz.

 

Esténként könyvet olvasni? Sokak számára elérhetetlen időtöltésnek számít a napi 50 telefonbeszélgetés, 70 email és még több messenger-es, skype-os üzenetváltás után. A legtöbben túl fáradtak ahhoz, hogy este könyvet vegyenek kezükbe, mivel koncentrációt igényelne. Abból pedig az esti órákra már nem igazán futja. A stresszesebb munkát végzők egybehangzó állítása szerint még felmondani sincs idő, mivel a telefon egyfolytában csak csörög…

Az egyre növekvő információáradat és az effektív munka a folytonos telefonhívások miatti félbeszakítása rendkívül megterheli agyunkat. A mobiltelefon és az internethasználat már régen betört privát szféránkba, és amikor a napi munkát a monitor előtt ülve elvégeztük, még a baráti körünkkel csetelünk egyet.

A legújabb technológiák – amellett, hogy megkönnyítik életünket – könnyedén rabságba is ejthetnek. A monitor előtt töltött aránytalanul nagy idő nem marad következmények nélkül: a számítógép- és internet-függők száma, valamint a magatartási zavarokkal küzdők száma drasztikusan nőhet a következő években – jósolják a szakértők. Mindenekelőtt a gyerekek és a fiatalkorúak számítanak a legveszélyeztetettebbnek. Ugyanakkor a digitális médiumok nem „hülyítenek el”, mint azt a kritikusok korábban feltételezték, sokkal inkább „az extrém, és ártalmas viselkedésformákat” erősítik a társadalomban. A mai „modern” ember egoista, és kerüli a másokkal való közvetlen kapcsolatot” – mondja Wolfgang Bergmann, gyermek- és családterapeuta.

21. századi ártalmak

A szakemberek óvatos becslése alapján is kereken kétmillióra tehető a Németországban számítógép-, internet, és mobiltelefon-függők száma, amelyben legalább 600 ezer fiatalkorú lehet. A szám ugyanakkor nagyon hozzávetőleges érték, mivel a digitális médiumok annyira mindennapjaink részévé váltak, hogy nehezen dönthető el, hol is kezdődik a függőség határa és mi tartozik még az egészséges mennyiséghez.

A médiafüggőség az „anyagfüggetlen” káros szenvedélyek közé sorolható, de nem kevésbé ártalmas, mint a kábítószer-függőség vagy az alkoholizmus. A digitális médiumoktól való függés óriási társadalmi következményekkel járhat – erősíti meg Wolfgang Bergmann: „a függők mindent elhanyagolnak – egészségüket, családjukat és barátaikat is – és amikor nem tudnak elég időt digitális környezetben lenni, valóságos fizikai elvonási tüneteket produkálnak. Nyugtalanná válnak, kezük remeg, alvászavarokkal küzdenek és rendkívül izzadékonnyá válnak.” Bergmann szerint nem „csak” a számítógép-függők tábora fog a közeljövőben nagyban kiszélesedni, hanem a figyelemzavarral küzdőké is.

Az amerikai Californiai Egyetem kutatóinak egyik tanulmánya szerint átlagosan tizenegy percet tudunk egy-egy átlagos munkanapon egy feladatra fordítani anélkül, hogy csörögni kezdene telefonunk, előugrana egy ablak, hogy új e-mail érkezett, vagy valaki skype-on, messengeren „ránk rontana” – a személyesen felbukkanó kollégákról már nem is beszélve…

Agyunk ilyen sokféle információt már nem tud kellően értelmezni, aminek a teljesítőképesség látja kárát. Edward Hallowell, a terület szakértője figyelemcsökkenési tényezőnek (Attention Deficit Trait –ADT) hívja a jelenséget, amely a – főképp gyerekeknél megfigyelt – figyelemzavarból származtatható. Az intenzív médiahasználat a figyelemzavarhoz hasonló tüneteket okozhat: az érintettek arra panaszkodnak, hogy nem tudnak kellően egyetlen dologra koncentrálni, figyelmük hamar elterelődik, valamint csökken a frusztrációtűrő-képességük is.

A folyamatos információáradat nem csak a koncentráción ronthat, hanem egyre inkább megfigyelhető, hogy arra készteti az embereket: munkájukat újra és újra szakítsák félbe, és halasszák feladataikat későbbre. „A halogatásra való hajlam szoros összefüggésben van a Hallowell említette figyelemcsökkenési tényezővel” – véli Gary Bente kölni médiapszichológus.

„Manapság, amikor úgy érezzük, hogy figyelmünk lankad, egy rövid szünet helyett gyorsan elolvasunk és megválaszolunk pár emailt, vagy átfutunk néhány cikket a neten. Eközben persze a többség figyelme elkalandozik, és csak sokkal később tér vissza a félbehagyott munkához – ha egyáltalán a folytatás mellett dönt, és nem halasztja máskorra. Az elintéznivalók halogatása azonban krónikus esetekben alvászavarokhoz, csökkent önértékeléshez és depresszióhoz vezethet. A chicagoi DePaul Egyetem egyik friss tanulmánya odáig is elmegy, hogy azt állítja: a feladatok és időpontok tologatása miatt minden ötödik embernek terápiás kezelésre lenne szüksége.

Van kiút

A szakértők szerint is nehéz megmondani, mikor jön el az a pont, amikor valaki orvosi segítségre szorul, ugyanis mindenki másképpen húzza meg azt a határt, amennyi időt számítógép mellett, mobillal a fülén kell töltsön. A jócskán felduzzadt mennyiségű információ mellett jelentős az elvárás okozta nyomás is, hogy lehetőleg a legrövidebb idő alatt reagáljunk a hozzánk befutott információkra. Amikor azonban a ránk ömlő dolgokat már soknak érezzük, a legegyszerűbb megoldás a kikapcsoló gomb azonnali megnyomása.

Edward Hallowell szerint a figyelemcsökkenés tipikus tünetei csak akkor jelentkeznek, amikor az érintett a dolgozik, és az éves szabadság idején azonnal eltűnnek. De persze ez nem figyelhető meg minden esetben; a krónikus halogatóknak orvosi segítségre van szükségük, hogy eltorzult viselkedésüknek hosszú távon ne legyen financiális és személyiségbeli következménye.

Emellett az internet- és számítógép-függők sincsenek irigylésre méltó helyzetben: „az ilyen szenvedélybetegeknek a szenvedélyen kívül nincsenek igazi céljaik, életük már csak virtuális szinten mozog, nincsenek közöttünk, a való világban” – mondja a pszichológus Wolfgang Bergmann –„és a visszaútra csak terápiás segítséggel találnak rá.” Az ö esetükben általában nagyon sokáig tart, amíg elhatározzák magukat, mivel vagy szégyellik, ami velük történt, vagy egyáltalán nincsenek is tudatában, hogy problémákkal kell szembenézniük. Ha ezeken túl is esnek, a többség nem tudja, hogy a gondjaival kihez is fordulhatnak.

Első állomásként azonban mindenképp a háziorvos és utána egy szakértő pszichológus ajánlott. A gyógyszeres kezelés – Bergmann szerint – szóba sem jöhet: „ a legtöbb kémiai alapú gyógyszernek több mellékhatása is van, és így az orvosság hosszú távon többet árt, mint használ.”

Médiahasználat: változások az agyban

A médiumok mindig is óriási hatással bírtak az emberi viselkedésre . Agyunk igazodik az új kihívásokhoz és a megváltozott viselkedési mintákhoz is, s ezáltal újabb és újabb kommunikációs formák és információtovábbítási lehetőségek születnek.  A gyerekek és fiatalkorúak manapság még gyorsabban, spontánabbul és kritika nélkül fogadóbban reagálnak az újdonságokra, mint akár 15 évvel ezelőtt. A szakemberek egybehangzó állítása szerint általánosan nagyon ügyesnek bizonyulnak abban, hogy az információkat vizuálisan feldolgozzák. Amit pedig egyre kevésbé tudnak: másokra hosszabb ideig odafigyelni, társalogni, egy könyvben elmélyedni. A problémák leginkább az iskolában éreztetik hatásukat.

Bár számos szakértő állítja, hogy általános intelligenciavesztésről van szó, Bergmann nem ért egyet ezzel a tézissel: „sokkal inkább a társadalmi következmények az aggasztóak, amelyekkel a jelenség jár”. „Mindez odáig vezethet” – ével Gary Bente is „hogy egy szabályos szakadék alakul ki, amelynek egyik oldalán azok állnak, akik a médiumokat produktívan használják, ugyanakkor kritikusan szemlélik; a másikon mindazok, akik a túlzott egyoldalú használat következtében társadalmi és kognitív problémákkal kell megküzdjenek”. Bergmann még ennél is továbbmegy: „félő azonban, hogy a jövő társadalmában a figyelemcsökkenési tünetekkel rendelkezők számítanak majd társadalmilag elismertnek”.

Nosztalgia kizárva

Annyi bizonyos, hogy a modern információs társadalom fejlődése feltartóztathatatlan. „ Az egy nap alatt feldolgozott adatmennyiség növekedése újabb és újabb problémákat fog eredményezni, amelyekre reagálnunk kell” – hangsúlyozza Bente – „mindenféle, a múlton merengő, nosztalgikus megközelítés haszontalan lenne.” Az újabb digitális tartalmakhoz és kommunikációs csatornákhoz való megfelelő hozzáállást ajánlatosabb lenne előre kialakítani, a nagyobb társadalmi problémákat csak így tudnánk elkerülni – vallják a pszichológusok.

Forrás: focus.de, fokuszbanano.hu

Minden vélemény számít!

Ezt olvasta már?
women


Tudtad, hogy azok a nők, akik szoros barátságokat ápolnak, sokkal egészségesebben élnek? Ausztráliában 10 éven át vizsgáltak idős embereket és az eredmény lenyűgöző: a kiegyensúlyozott baráti kör szorosabbra fűzi a ...