Varga Zoltán - NLP Life Coach; kommunikációs tréning, önismereti tréning, nlp coach, life coach, business coach

Satori-tartály

.a “MEDITÁCIÓS TARTÁLY”,

avagy a “belső tér felfedezése…”

A REST elnevezésű módszert (Restricted Environmental Stimulation Therapy/Technique) leredukált környezeti ingerhatások terápia/technika) Dr. John C.Lilly a bethsedai, marylandi Lelki Egészség Központ professzora fedezte föl, miközben az agy tudatos tevékenységeivel kapcsolatos kutatásait végezte, és megpróbált rájönni, hogy vajon az agynak szüksége van-e külső ingerekre ahhoz, hogy tudatosságát megőrizze. Dr. Lilly megállapította, hogy a gravitációra, a fényre, a hangokra történő reagálás a központi idegrendszer 85%-90%-át foglalkoztatja. Dr. Lilly megalkotott egy olyan rendszert, amely minden lehetséges módon kirekeszti a környezeti hatásokat.

Az első tartályban a lebegést végző személyt álló helyzetben fölfüggesztették, úgy hogy a feje is a víz alatt volt, és légzőkészülékkel lélegzett. A elkövetkezendő években Dr. Lilly leegyszerűsítette, és továbbfejlesztette az eredeti tartályt. Rájött, hogy ha elég tömény, sós vizet használ, bárki erőfeszítés nélkül a hátán lebeghet a tartály belsejében. A hetvenes évek elején Dr. Lilly egy tökéletes meditációs tartályt hozott létre, amelyet üveggyapotból alkotott, és úgy tervezett meg, hogy kirekessze az olyan külvilági ingereket, mint a látvány, a zajok, a tapintási ingerek és a nehézségi erő.

A lebegéssel kapcsolatos tények

A legtöbben meztelenül lebegnek, de vannak, akik fürdőruhát vesznek föl ehhez az élményhez. A lebegni vágyók egy nagyon nagy méretű tartályba merülnek, ami nem nagyobb, mint egy franciaágy, s kb.40 cm magas vizet tartalmaz, amelyben Epsom sót oldottunk fel. Epsom-sót használunk a lebegéshez, mert nyugtató és nem irritáló hatású. A víz 30%-os sótartalma a vizet olyan töménnyé teszi, hogy a tartályt használó személy a felszínen lebeg, és nem tud elsüllyedni. Egyedülálló élmény ez, mivel születésünk óta aligha lehettünk egy ehhez hasonlóan biztonságos és gondoskodó környezetben. Lebegés közben teljesen ellazulva ezen a lágy, békés, nyugodt, sötét helyen úgy érezzük, hogy a 34, 5 C fokos víz (amely a bőr és nem a test belső hőmérsékletével egyezik) bölcsőben ringat, cirógat, és a felszínén tart. A 34, 5 C az a hőmérséklet, amit semleges hőfokúnak érzünk. Amikor az összes külvilági ingert kizárják, az ember nagyon érzékeny lesz a hőmérséklet-változásokra. A tartályban a levegő és a víz hőmérséklete azonos, így amikor valaki lebeg benne, és testének egy része kint van a vízből, nem érez különbséget a levegő és a víz hőmérséklete között. Amikor a vízben lebegve ellazulunk, elkezdünk összeolvadni új környezetünkkel, elménk és testünk határai elmosódnak, s boldog belső és külső békét egyesítő lelkiállapotba kerülünk.

Miért lebegjünk?

  • azért, hogy a mély relaxációval csökkentsük a stresszt.
  • azért, hogy a jobb és bal agyféltekék működését összehangoljuk, és így növeljük az intuíciót, és felgyorsítsuk az alfa és théta állapotokba jutást, és ezzel elősegítsük a képzelet, a motiváció és a kreativitás növekedését.
  • azért, hogy a vizualizáció segítségével felgyorsítsuk a tanulás folyamatát.
  • azért, hogy az ingerszegény környezet létrehozásával növeljük a pozitív megerősítések hatását, mivel így fokozzuk az adott egyén ingerek iránti fogékonyságát.
  • azért hogy a külvilág kizárásával elősegítsük a saját belső világunkba történő belépést, ahol a holografikus gondolkodás segítségével fölfedezhetjük a magunk mentális valóságát és hiedelmeit.a
  • azért, hogy javítsuk a sportteljesítményt, és felgyorsítsuk a gyógyító folyamatokat, azzal, hogy csökkentjük a tejsav és az adrenalin termelődését, miközben növeljük az endorfinok képződését és erősítjük az immunrendszert.
  • azért, hogy javítsuk a vér oxigénellátását, a táplálékok felhasználását, csökkentsük a vérnyomást, a pulzusszámot és az oxigén felhasználást.
  • És ami a legfontosabb. A lebegés jó mulatság!

A félelmek csupán a megválaszolatlan kérdésekből erednek

Néhányan azért félnek, mert először kerülnek egy ilyen tartályba. Félhetnek a sötéttől, a klausztrofóbiától, attól, hogy megfordulnak a vízben, a levegőtlenségtől, az egyedülléttől vagy attól, hogy nem tudnak egy ismeretlen helyzetet ellenőrzésük alatt tartani. Azok, akik klausztrofóbiásnak tartják magukat, úgy képzelik, hogy egy zárt térben lesznek. A tartály belső tere nagyon nagy, 1 méter 40 cm magas, 1 m 60cm széles, és 2 m 40cm hosszú. A lebegő személy biztos lehet abban, hogy bármikor, amikor csak szeretné, kinyithatja a tartály ajtaját. Ha elalszik, akkor is biztonságban van. Még azok is, akik, azt mondják, hogy sosem alszanak a hátukon fekve, háton fekve lebegnek és alszanak a vízben. A tartályt úgy tervezték, hogy belül bőségesen el legyen látva levegővel, amelyet egy levegő ionizátoros keringető rendszer segítségével folyamatosan cserélnek. A vizet átszűrik, és minden személy után, s egy UV fénnyel történő csírátlanítás után szűrőrendszer segítségével sterilizálják. A tartály vizét nagyon tisztán tartják, és kevesebb baktériumot találhatunk benne, mint az ivóvízben. A tartály nem teljesen szűri ki a hangokat, de mivel a fülünk a víz alatt van, az kirekeszti a legtöbb hangot. Egy bezárt ajtajú nyugodt helyiség pedig kiszűri a többi zajt. Az első lebegés lehet a legnehezebb, mert eltarthat néhány percig, míg alkalmazkodunk a teljesen stresszmenetes környezethez. Az elménk vég nélkül cseveghet, lehetséges, hogy különlegesen unalmasnak vagy túl békésnek találjuk majd a helyzetet. Mindez nem számít, az élmény akkor is kialakul. Az ingerszegény környezetben eltöltött idő lehetővé teszi az elme számára, hogy pihenjen, lazítson és meditációs állapotba jusson. Minél nyugodtabbak vagyunk a tartályban, annál inkább megszűnik a testi tudatosság. Az agy számára szokatlan az ingerhiányos környezet, így megpróbálja ellenőrizni a háromdimenziós valóságot. Mivel nincsenek hangingerek, az elme hangok után kutat, és fölerősíti, amit hall, például a szívverést, vagy a légzést. Bármire is összpontosítjuk a figyelmünket, nagyobbnak tűnik majd, mint amilyen a valóságban. Mivel nincsenek vizuális tájékozódási pontok, elveszítjük az irányérzékünket. Úgy érezhetjük, hogy egy örvényben forgunk, vagy még azt is, hogy egy lejtőn lefelé csúszunk. Élvezzük az érzést, lazítsunk, lélegezzünk mélyeket, és engedjük el ezt az érzetet. A lebegés segít lazítani, elindít a felfedezés, a jó közérzet megtapasztalása és az önmegismerés útján, és elősegíti az egészséges életmód kialakítását. A lebegés élményének hatása nem ér véget a tartályból való kilépéssel, mivel akkor kikerülünk a selyemgubónkból, hogy felfrissülve és megújulva egy átalakult valóság felé vegyük utunkat, amely egy megismerésre váró világ újra fölfedezése közben bontakozik ki előttünk.