Varga Zoltán - NLP Life Coach; kommunikációs tréning, önismereti tréning, nlp coach, life coach, business coach

Őrültségi záradék

„Amikor belépünk az univerzumba, az alapszerződésnek tartalmaznia kellene egy záradékot az őrültségről. Odamegyünk az asztalhoz, és a következőnek kellene lezajlania:

-Be akar lépni az univerzumba?

-Igen.

-Rendben. Mi a célja?

-Ó, hát csak épp arra gondoltam, milyen jó lenne ott lenni egy kicsit.

-Sajnálom, kell, hogy valami célja legyen.

-Hát nézzük csak, nos nem igazán van célom.

-Akkor majd mi kijelölünk magának egy célt.

-Ó nagyszerű, igazán örülnék neki. Úgy sincs mit csinálnom a következő néhány trillió évben.

-Rendben. Itt írja alá! Mellesleg van egy záradék az őrültségről.

-Egy őrültségi záradék?! Netán arra gondol, ha nem sikerül őrültnek maradnom, akkor el kell hagynom az univerzumot?

-Nem, nem. Akkor kell elhagynia az univerzumot, ha valamilyen oknál fogva megbotlik, és véletlenül újra megőrül.

-És van valami, amivel elkerülhetem, hogy ez véletlenül megtörténjen?

-Ó, hát persze. Milliónyi csodás technikát alkalmazhat.”

 

Egy hétvégi szemináriumon nincs időnk arra, hogy a szokásokkal foglalkozzunk, azzal, hogy határozzák meg ezek a szokások, milyenek vagyunk, mit teszünk, és miért tesszük, amit teszünk. De a szokásokról nem feledkezhetünk meg. Röviden szeretnék felvázolni néhány alapvető dolgot. Már említettem, hogy az ember egyenlő a szokásaival. Arra is rá akarok mutatni, hogy a szokásokat, amik több millió éven keresztül többé-kevésbé véletlenül alakultak ki, ezáltal megteremtve emberi valónkat, nem lehet csak úgy eltörölni, semmibe venni. Lehet azonban helyettesíteni őket, ami hozzájárul a tudatos énünk, tudatos életünk megteremtéséhez. Ha ilyesmire vállalkozunk, nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ez legalább 20 évet vesz igénybe, mert a szokás nem olyasmi, amit egyszer megteszünk és kész. Sok ember úgy gondolja, hogy elég, ha néhány hónapig, akár néhány hétig, esetleg csak egyszer csinálnak valamit, hogy aztán tudatos szokássá váljon. Még néhány év sem elég ehhez.

Azt is fontos megemlíteni, hogy a szokás nem feltétlenül valami negatív dolog. Ne is gondoljunk úgy rá, mint valami negatív dologra. A szokás olyasmi, amire hajlamunk van, hogy megtegyük. Ha hajlamosak vagyunk, hogy öntudatlanok, agresszívek legyünk, féljünk, hogy kötődjünk dolgokhoz a világban, hogy irigyek, féltékenyek, mérgesek, frusztráltak, türelmetlenek legyünk, hogy ne vegyünk tudomást a külvilágról vagy önmagunkról, akkor az a szokásunk, hogy öntudatlan mechanikus gépek vagyunk. Olyan szokások ezek, amik véletlen tevékenységek folytán alakultak ki. Úgy gyűjtögettük, ahogy egy patkány gyűjtöget dolgokat, nem szándékosan, nem azért, mert annyira akartuk. Ennek eredményeképpen láthatjuk, mik vagyunk: szokások szándékos és véletlenszerű kiala­ku­lá­sá­nak az eredménye. Másrészről az is szokásunk lehet, hogy tudatos lények legyünk, tudatos életet éljünk mindig, mindenben, mindegy hol vagyunk, kik és mik vagyunk. Alapvető fontosságú, amiről beszélek, így kár, hogy egy hétvége alatt ezt nem tudom átadni. Pedig szívesebben foglalkoznék ezzel, mint magával az „utazással”. Azonban az „utazás” többé-kevésbé mutatója annak, mi is történik, többé-kevésbé bevezetőül szolgál. Segítségével olyan hangulatba kerülhetünk, ami felszabadít az alól a hajlam alól, hogy emberek legyünk, talán még az alól is, hogy hajlamosak legyünk létezni.

A halhatatlanság nagyon is szokásban van. Velünk született szokás, hogy halhatatlanok legyünk. Abban az értelemben szerencsétlen, hogy akadályoz minket az igazán élvezetes dolgokban. Ha tudnánk, mi mást választhatunk még, nem gondolnánk, hogy az emberi élet ilyen élvezetes és kielégítő.

 

Igen, Az Emberi Világban
Élvezet a Játék neve.