Az illúzió az érzékcsalódás egy olyan formájának tekinthető, amikor egy valódi külvilágból jövő ingert tévesen értelmezünk. Az illúzió latin eredetű szó. A valóság helytelen értelmezésén, hamis látszaton, vagy önámításon alapuló érzéki csalódás. Az érzékleti csalódásoknak több foka, illetve szintje ismeretes. Az illúzió enyhébb szintje, amikor az agy torzulva észlel bizonyos külvilági ingereket. Az emberek ’fejében’ akkor keletkezik illúzió, amikor a tükrözött tárgy nem azonos az agyi tükörképpel.
HÚÚÚ, ez most megint egy érdekes folyamatot indított el bennem.
Hogy is van ez?
Mit is akarok látni? Ezt akarom igazolni? Ja, észreveszem, hogy esetleg létezik más “igazság” is? És ezt még be is vallom (nem kötve szegény kutyát az oszlophoz :b)?
És a görcsös ragaszkodás helyett, jókat kacagok (a látottakon és saját magamon is)?
IGEN. És ez jó.
Imádom a szóvicceket, a kétértelmű mondandókat (főleg, ha játszunk még a hangsúllyal is), az érzékcsalódásokat, mert ilyenkor mindig újra gyereknek érzem magam. A felfedezés, felismerés és játék szellemében kiszakadhatok a szürke hétköznapok mókuskerekéből.
Üdvözlettel: Julcsi
Ez teljes mértékben így van. Nagyon tetszik amit írtál.:)
Szia,
ha tetszett, akkor javaslom, hogy nézd meg a “Az élet nagy és apró dolgai” című blogg bejegyzést. Nekem az is mosolyt csalt az arcomra és mélységesen elgondolkodtató is volt egyben.
Üdv: Julics