Egy etegyem ktuasátai szenirt nem szimát melyin serenrodbn vnanak a bteűk egy szbóan, az etegyeln ftonos dloog, hogy az eslő és az ultosó bteuk a hölyeükn lneegyek. A tböbi bteu lheet tljees össze-vabisszásagn, mgiés porbléma nlkéül oalvsahtó a szveög. Eennk oka, hogy nem ovalusnk el mniedn bteűt mgaát, hneam a szót eszgébéen.
Vabalón gyonna derékes, remt el tamtud vasolni a tegeszöv és nme tolv sédkér, gyho tim arka ríni !
Ez nagyon KIRÁLY
Egyedül a “szimát”nál akadtam el, és kicsit ijesztő, hogy mennyire végigsiklott a szemem a szövegen :b.
De kérdem én – miért van az, hogy a könyveket olvasva, valahogy mindig feltűnik az elírás? Illetve tényleg mindenki ilyen könnyedén “képolvas”? Ha igen, akkor ez lehet az oka sok helyesírási hibának? Ez csak tipp részemről.
Sáimn ovalhstaó, bmáriélfe eőrklédös nkléül..:)))))
Ínri nzeehbeb..:)
ezt már én is felfedeztem. sokszor igy olvasok ha gyorsan végezni akarok vele. nem olvasok el minden betüt