Varga Zoltán - NLP Life Coach; kommunikációs tréning, önismereti tréning, nlp coach, life coach, business coach

Tranzakcióanalízis

A tranzakcióanalízis (TA) személyiség- és szisztematikus pszichoterápiás elmélet, amely a személyiség fejlődésével és a személyes változással foglalkozik. Eric Berne a tranzakcióelemzés megalapítója. A személyiség elméleteként a TA képet ad arról, hogy az emberek pszichológiailag hogyan strukturálódnak → három részből álló én-állapot-modellként ismert modellt használ fel.

A TA története

A TA-t a kanadai származású, az Egyesült Államokban pszichiáterként praktizáló Eric Berne alkotta meg. Berne az 1940-es évektől pszichoanalízist tanult, előbb Paul Federn, majd Erik Erikson irányításával. Kiképzése végeztével, 1956-ban tagnak jelentkezett a pszichoanalitikus intézetbe, de kérelmét visszautasították. Ezt követően, 1957-ben publikálta első olyan dolgozatát, amelyben kifejtette az énállapot-modellt. A következő évben megjelent művében bevezette a játszma és a sorskönyv fogalmát.

Berne és munkatársai 1958-ban megalakították a San Francisco-i Szociálpszichiátriai Szemináriumot. 1964-ben megalakították a Nemzetközi Tranzakcióanalízis Szövetséget (ITAA). Ugyanebben az évben megjelent Berne legismertebb műve, az Emberi játszmák. A könyv eredetileg szakmai közönségnek készült, de váratlanul bestseller lett, és számos nyelvre lefordították. A TA ezzel robbant be a laikus köztudatba, majd fokozatosan polgárjogot nyert tudományos berkekben is.

Ez a szakasz egyelőre erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

A TA elhelyezése a pszichológiában

A TA a klasszikus freudi, analitikus alapokon keletkezett személyiségelmélet, amely azonban nyelvezetében és gyakorlatában alig emlékeztet a gyökerekre.

Berne olyan rendszert hozott létre, amely szándékoltan hétköznapi szavakkal (sorskönyv, játszma, zseton, trikó, sírfelirat stb.) operálva fejez ki igen mély meglátásokat és összefüggéseket. A TA terminológiája és világképe így rendszeresen felbukkan a „népszerű pszichológiai” irodalomban – ennek ellenére mögötte empirikus megfigyelések sokasága alapján megfogalmazott és gondosan kidolgozott elmélet áll.

Berne az elméletére alapozott módszert eredetileg csoportterápiás eszköznek szánta, de kialakult az egyéni terápia keretében történő alkalmazásának protokollja is.

Az analízis eredendő múltra irányulásával szemben a TA erősen jövőorientált, s ebben rokonságot mutat a viselkedésterápiákkal. Berne szavait idézve:

„ Először légy jól, utána majd analizáljuk, ha még mindig akarod. ”

Az énállapot-modell

Az én-állapot-modell a világban való létezés három különböző módját írja le. Az én-állapot konzekvens érzés- és tapasztalati minta, amely közvetlenül kapcsolódik a megfelelő konzekvens magatartási mintázottsághoz. Az érzések és tapasztalatok olyan együttese határozza meg, amelyek következetesen együtt jelentkeznek, vagyis az egyes én-állapotokra jellemző magatartások következetesen együtt jelentkeznek. Elnevezés, amelyet egy jelenségsor leírására használunk, vagyis összekapcsolódó érzéseket, gondolatokat és magatartásokat írunk le vele. Berne a személyiségben három én-állapotot különít el. A Szülői, Felnőtt és Gyermeki szavakat is a három különböző érzés, gondolkodás, viselkedés szó leírására használjuk.

Szülői (Sz): amikor úgy viselkedek, gondolkodom és érzek, ahogy azt szüleimtől láttam, vagy szülő figuráimról másoltam, akkor Szülői én-állapotban vagyok.

Felnőtt (F): amikor olyan módon gondolkodom, viselkedem és érzek, hogy ez a körülöttem történő eseményekre közvetlen reakció, melynek során felhasználom összes felnőtt képességemet, akkor Felnőtt én állapotban vagyok.

Gyermeki (Gy): ha úgy viselkedek, gondolkodom és érzek, mint gyermekkoromban, akkor Gyermeki én-állapotban vagyok.

Az egészséges és kiegyensúlyozott személyiségnek mind a három én-állapotára szüksége van. A Felnőttre szükségünk van az „itt-és-most” probléma megoldásban, képessé tesz minket arra, hogy az életet kompetens hatékony módon éljük. A társadalomba való beilleszkedéshez a Szülőiben hordozott szabályok sorára van szükség. Gyermeki én-állapotunkban juthatunk el a gyermekkorunkban birtokolt intuitív képességekhez.

Idődimenzió: a Szülő és a Gyermeki a múlt visszhangjai, a Gyermekiben a saját gyermekkorom magatartásait, érzéseit, gondolatait játszom újra, Szülői én-állapotban azokat a magatartásokat, érzéseket másolom, amelyeket a múltban a szüleimtől, illetve más szülő-figuráktól láttam. Felnőttben az összes jelenlegi erőforrásommal reagálok az adott helyzetre.

Funkcionális analízis

Az én-állapotok funkcionális analízise funkció tekintetében vizsgálja az én-állapotot. Szétválasztja az egyes én-állapotokat, azért, hogy bemutassa, hogyan használjuk azokat és hogy hogyan mutatkoznak meg a magatartásban, tehát a működés módja szerint.

Irányító-Kritikus Szülői – Gondoskodó Szülői

Felnőtt

Alkalmazkodó Gyermeki – Szabad Gyermeki

Másodrendű strukturális modell

Megszületésünk pillanatától kezdve megtapasztalom a körülöttem lévő világot, a tapasztalatokat elraktározom az emlékezetemben, minden ember számtalan tapasztalatot őriz gondolatokról, érzésekről és magatartásokról. A modell célja az emlékeknek az én-állapotokon belül történő hasznos osztályozása (kartotékozó rendszer → egy személy gondolati, érzési és magatartásbeli emlékeit kartotékba sorolja olyan módon, hogy hasznosítható legyen a személyiség strukturális analízisen keresztül történő megértésére).

Tranzakciók

Pl. „Helló” „Szia” → egyszerű tranzakció. Tovább folytatva a beszélgetést tranzakciós lánc jön létre, mindegyik válasz a következő reagálás stimulusává válik.

Ha az ember valakivel kommunikál módjában áll választani, hogy a rendelkezésére álló három én állapot közül melyikkel fordul az illetőhöz, aki viszont a válasza előtt ugyanilyen választás előtt áll → ez a kommunikációs csere a tranzakció. Te + én tranzakcióban vagyunk, én elfogadást jelzek feléd, te viszonzod ezt az elfogadást → ezt egy angol kifejezéssel sztróknak nevezzük(széles skálát ölel fel, a konkrét fizikai érintéstől, pl.: simogatástól a verésig terjed, és magába foglalja az elismerés sokféle absztrakt formáját , mind pozitív, mind negatív értelemben) Amikor a tranzakció csoportban vagy párokban történik az időt olyan módokon használják, hogy az osztályozható és elemezhető→ időstrukturálás elemzése (amikor az emberek párokba vagy csoportokba rendeződnek időtöltésüknek hat különböző módja van, melyet Eric Berne időstrukturálásnak nevezett). Időstrukturálás módjai: visszavonulás, rítus, időtöltés, aktivitás, játszma, intimitás Megvalósul: ha egy személy felajánl a másiknak egyfajta kommunikációt, és az reagál rá.

Kiegészítő tranzakciók: A kommunikáció első szabálya, hogy egészen addig, amíg a tranzakciók kiegészítőek maradnak, a kommunikáció a végtelenségig folytatódhat.

Keresztezett tranzakciók: azért nevezzük így, mert a vektorok általában keresztezik egymást. Olyan tranzakció, amelyben a tranzakcionális vektorok nem párhuzamosak, vagy amelyikben a megcélzott én-állapot nem az, amelyik végül reagál. A válasz keresztülvágja azt a kommunikációs folyamatot, amelyet az ingert elindító személy választott ki. A kommunikáció második szabálya, hogy amikor a tranzakció keresztezett, kommunikációs törés következik be, és az egyének egyikének vagy mindkettőjüknek én-állapotot kell váltania, hogy a kommunikáció folytatható legyen.

Rejtett tranzakciók: ugyanazon időben két üzenetet küldünk. Az egyik ezek közül nyílt vagy társadalmi szintű, a másik pedig, rejtett, vagy pszichológiai szintű üzenet. A kommunikáció harmadik szabálya: a rejtett tranzakció viselkedésbeli kimenetelét a pszichológiai és nem a társadalmi szint határozza meg. Kettőzött: az olyan rejtett tranzakció, amelyben F-F társadalmi üzenet elfedi a pszichológiai szintű gondolatcserét az Sz és a Gy között, (ritkábban Gy-Gy vagy Sz-Sz között) kettőzött vagy duplafenekű tranzakciónak nevezzük. Szögletet bezáró: egy társadalmi szintű ingerrel szólítalak meg Felnőttből Felnőttbe, titkos üzenetem azonban az én Felnőttemből a te Gyermekidnek szól. Abban reménykedem, hogy elfogadod a meghívásomat, és Gyermeki reakcióval válaszolsz.

Sorskönyv

Bővebben: Sorskönyv

A sorskönyv szülői utasítások által megerősített, gyermekkori döntések által tudattalanul megírt életterv. Gyermekkorában minden ember elkezd írni egy élettörténetet önmagának. Ennek a történetnek eleje, közepe és vége van. Az alaptörténetet egészen kicsi gyermekkorunkban írjuk meg, amikor igazában még nincsenek meg a szavaink mondanivalónk kifejezésére. A későbbi gyermekkorban több kiegészítő részlet kerül az alaptörténethez. A legnagyobb rész hétéves korunkig íródik. Lehetséges, hogy serdülőkorban kissé újragondoljuk a cselekményt. Felnőttkorunkban már nem vagyunk tudatában annak az élettörténetnek, amit a magunk számára írtunk. Mégis, nagy valószínűséggel hűségesen végigéljük. Anélkül, hogy tudatában lennénk, életünket olyan módon szervezzük, hogy az utolsó fejezethez a gyermekkorban elhatározottak szerint érjünk. Ezt az öntudatlan élettörténetet a TA sorskönyvként ismeri. A sorskönyv és az én-állapot-modell képezi a TA központi gondolati blokkját. Ennek különösen nagy a fontossága a pszichoterápiás alkalmazás során. Az írás-analízis során a sorskönyv koncepcióját használjuk fel annak megértésére, hogy az emberek hogyan kreálnak a maguk számára öntudatlanul is problémákat, és hogyan kezdhetnek hozzá ezen problémák megoldásához.

Játszmák

Bővebben: Játszma

Foci vagy sakk játszma is hasonlít a pszichológiai játszmákhoz: előre meghatározott szabályok szerint játsszák – Berne figyelt fel először a játszmáknak az előre megmondható struktúrájára, módszerek, melyekkel a játszmák analizálhatók. Megfelelő definiálását illetően a TA-szerzők között vita folyik. A játszma titkos tranzakciók sora egy gyenge ponttal, amely általában egy jól rejtett, de jól körülhatárolható kiegyenlítéshez vezet (Berne: A csoportterápia alapelvei) Az átkapcsolásra és a szembesülésre, mint a játszma alapvonásaira hívja fel a későbbiekben Berne a figyelmet (Mit mondasz a helló után?) Különböző szerzők Berne óta: rejtett tranzakciók sora, amely azzal végződik, hogy a résztvevők rosszul érzik magukat (helyettesítő érzelmeket tapasztalnak meg)

A könyv az alternatív gondolkodási iskolát követi, és Berne későbbi definícióját használja: csak azokat az összefüggéseket definiálja „játszmaként”, amelyek a játszmaképlet minden lépcsőfokát követik, beleértve a szerepek cseréjét, a zavar pillanatát, amelyet az átkapcsolás és a szembesülés képviselnek. Különbséget kell tenni a helyettesítősdi és a játszma-játszás között, a helyettesítők hasonlítanak a játszma játékosaihoz annyiban, hogy rejtett üzeneteket váltanak, és ugyanakkor pedig helyettesítő-érzés kiegyenlítésük van, azonban nincs átkapcsolás

A játszmák tipikus vonásai:

A játszmák ismétlődőek.

A játszmákat Felnőtt tudatosság nélkül játsszák.

A játszmák mindig azzal végződnek, hogy a játékosok helyettesítő érzelmeket tapasztalnak meg.

A játszmákkal velejár, hogy a játékosok között rejtett tranzakció történik.

A játszmák mindig magukban foglalják a meglepetés vagy zavar momentumát.

A játszmák fokozatai (különböző intenzitással játszhatunk)

Elsőfokú játszma (olyan a kimenetele, melyet a játékos hajlandó megosztani társadalmi körével)

Másodfokú játszma (keményebb a kimenetele, a játékos nem szívesen tesz közhírré társadalmi körében)

Harmadfokú játszma („amit életre-halálra játszunk. A kórházban, a bíróságon vagy a halottasházban végződik.” Berne)

A dráma-háromszög

Stephan Karpman dolgozta ki ezt az elméletet a játszmák elemzésére. Elgondolása, hogy valahányszor az emberek játszmákat játszanak, belépnek a három sorskönyvi szerep egyikébe: üldöző, megmentő vagy áldozat. Az Üldöző olyan valaki, aki elnyomja a többi embert, és lekicsinyíti őket, másokat legyőzöttnek és nem okénak tekint. A Megmentő: úgy lát másokat, hogy nem okék és legyőzöttek, de ő úgy reagál, hogy segítséget ajánl fel egy jobb helyzetből „Segítenem kell ezeket az embereket, mert nem elég jók, hogy segítsék saját magukat” Az Áldozat számára saját maga az, aki legyőzött és nem oké. „Én nem tudom megállni a helyemet.”