Varga Zoltán - NLP Life Coach; kommunikációs tréning, önismereti tréning, nlp coach, life coach, business coach

Önérdek-érvényesítés és a másokért való felelősség

Sokszor halljuk azt az elképzelést, hogy mindenkinek magának kell képviselni saját érdekeit. Tetszetős a gondolat, mely az első pillanatban talán érvényesnek is tűnhet, de ha mélyebben belegondolunk, már nem ilyen egyértelmű a helyzet.

Mi, emberek nagyon különbözőek vagyunk. Van, aki kiváló zenei tehetséggel rendelkezik, elsőrendű muzsikus válhatna belőle, ha nem félne állandóan a szerepléstől. Van olyan, akinek kitűnő a fellépése, elfogulatlanul mozog a színpadon, csak éppen gyengék a zenei képességei. Nagyon ritka, hogy ez a két képesség egyszerre meglegyen valakiben. Hasonló képesség az, ha valaki megfelelően tudja képviselni a saját érdekeit a társadalomban, vagy egy kisebb közösségben. Lehet valaki jó szakember a munkahelyén, de gyenge képességű az önérdek-érvényesítésben. A legtöbb ember nem tudja igazán jól menedzselni magát, nem tudja elérni, hogy másoknak kedvező véleménye legyen róla, és nem tud megfelelően gondoskodni arról sem, hogy mások reális képet kapjanak munkájáról. A szakmai felkészültség és az önmenedzselés két különböző képesség. Sokszor, aki megfelelően menedzseli magát, szakmailag igen gyenge felkészültségű.

Milyen egyszerű volna, ha mindenki mindenben gondoskodni tudna magáról! Ha saját igényeit maga ki tudná elégíteni! De az élet nagyon másképp működik, vagy legalábbis nagyon sokszor. Lehet, hogy az lenne ideális, hogy ellátjuk magunkat, és nem szorulunk a másikra; de közösségben élünk, és amit az egyik ember tud, azt nem tudja a másik. Szükségünk van a másik emberre, és neki szüksége van ránk. Az emberi világban fontos létben tartó erő, hogy ezt érezzük. Hogy biztosak legyünk abban, nélkülözhetetlenek vagyunk. Hogy vannak dolgok, amit csak mi tudunk megcsinálni, vagy csak mi tudunk úgy megcsinálni.

Az egymásra utaltság, az egymástól való függés felismerése kulcs a léthez való helyes viszonyhoz. Vonatkozik ez nemcsak a másik embertől való függésre, de a környezetünkre, a minket körülvevő világra és az egész univerzumra. Életünk más emberektől és más lényektől függ. Más emberek és lények teszik lehetővé, hogy éljünk. Hálásnak kellene lennünk ezért mindenkinek és minden lénynek is.

A hála érzésből sok minden más is következik. A zen szemlélete segít a tovább lépésben: hogy felébredjen a felelősség érzése, a másokért érzett felelősség. Ha az én létezésem függ más lényektől, akkor mások létezése is függ tőlem. Akkor pedig feladatom, hogy másokról gondoskodjam. Felelős vagyok abban, hogy segítsek azoknak, akik valamiben gyengék. Amiben én jobb képességű vagyok, abból tudok adni másoknak. Ha valaki nem tudja az érdekeit képviselni, az én dolgom, hogy képviseljem. Nekem van szükségem őrá, ezért akarok gondoskodni róla. Hogy ki tudja fejteni tevékenységét, hogy kiderüljenek értékes tulajdonságai és képességei. Hogy értékes tagja legyen az emberi világnak.

(Dobosy Antal írása – Megjelent: A Tan Kapuja Buddhista Egyház Tájékoztatójában 33. szám 2006. ősz)