Varga Zoltán - NLP Life Coach; kommunikációs tréning, önismereti tréning, nlp coach, life coach, business coach

Modern Zazen

A MAHÁJANA buddhizmus

A zen (avagy zen buddhizmus) a Mahájána buddhizmust követő iskolák összefoglaló japán elnevezése. Eredetileg Indiában gyakorolták dhjána (dhyāna, ध्यान) néven, ami Kínában chan (禪) néven vált ismertté, majd innen terjedt tovább Koreába, Japánba, és Vietnamba. A zenben a megvilágosodás elérésében különleges hangsúlyt kap a zazen néven ismert ülőmeditáció. Habár sok követője pusztán testi-szellemi gyakorlásnak tartja, a zent sokan vallásnak, illetve filozófiai rendszernek tekintik.

A zen gyökerei egészen az indiai buddhizmusig vezetnek vissza, bár ott nem képezi a buddhizmus egy önálló ágát. Neve a meditáció szanszkrit megfelelőjéből (“dhyāna” (ध्यान) származik. Ez a szó a kínai nyelvbe úgy került be, mint chán (禪, egyszerűsített 禅; magyar ejtése és gyakori írása: csan). Később, Koreában a seon, Vietnamban a thiền, míg Japánban a zen nevet kapta. (Megjegyzendő, hogy a chan, seon, thien, és zen pusztán a közös kínai karakter különböző kiejtései. Tanításaik ugyan több pontban is különbözhetnek, de alapelveik azonosak.)

A hagyomány szerint a zen alapjait Kínában rakta le egy indiai buddhista szerzetes, Bódhidharma (Japánban Daruma Daisi, Kínában Da mo; Bódhidharma a Chola dinasztia harmadik hercege volt, a Kanchipuram déli részét uraló észak-indiai Chola-ág leszármazottja). Kásjapának, Buddha tanítványának 28. reinkarnációja volt. A korai források szerint i. sz. 520 körül hajózott a dél-kínai Liang királyságba, ahol kinyilatkozta, hogy az önző céllal véghez vitt jócselekedetek haszontalanok a megvilágosodás eléréséhez. Ezek után egy Luoyang melletti kolostorba vonult Észak-Kínában, ahol a legenda szerint kilenc évet töltött meditációval egy sziklafal előtt. Tanítványokat csak ezután fogadott. Később a kínai Henan provincia Deng Feng megyéjében hunyt el, a Sung-hegy Shaolin Templomában (嵩山少林寺).

Később Kínában tanuló koreai szerzetesek vitték tovább hazájukba a chant, amit addigra már átitatott a kínai taoizmus és kisebb részben a konfucianizmus(Konfuciusnak közel 2000 életvitelre vonatkozó szabálya aztán sok modern államalakulatnak is az alapja lett). Koreában a seon (ejtsd: szon) nevet kapta (amit nyugaton néha hibásan soenként is említenek).

Fontos megjegyeznünk, hogy a chan, a seon, és a zen elkülönülten fejlődött hazájukban, és mára mindegyiknek önálló identitása alakult ki. Ugyan Kínában, Koreában, Japánban, és másutt is a családfák közvetlenül Bódhidharmától erednek, vitathatatlanul kialakultak hitbeli és gyakorlati különbségek.

A japán rindzai zen filozófus, Szudzuki Daiszecu megfogalmazásában a gyakorlás célja a szatori, azaz a megvilágosodás. Ami azonban az indiai buddhistáktól igazán megkülönböztette a kínai, koreai, és japán zen buddhistákat, az a gyökeresen különböző életmódjuk volt. Indiában fennmaradt a koldulás szokása, míg Kínában a társadalmi körülmények egy kolostori rendszer kialakulását segítették elő, amiben az apát és a szerzetesek egyaránt hétköznapi feladatokat végeztek. Ilyen volt a földművelés, ácsolás, építészet, háztartás, adminisztráció, és a gyógyítás gyakorlása. Következésképpen a zen által keresett megvilágosodásnak meg kellett felelnie a mindennapok okozta frusztráció támasztotta elvárásoknak.

Az első zen pátriárkák:

Bódhidharma (szankszritul बोिधधर्म, kínaiul Damo 達摩, japánul Daruma だるま) * kb. 440 – kb. 528

Hui-ke (慧可, japánul Daiszo Eka) * 487 – 593

Seng-can (僧燦, japánul Koncsi Szószan) * ? – 606

Dao-xin (道信, japánul Daii Dósin) * 580 – 651

Hung Ren (弘忍, japánul Daiman Kónin) * 601 – 674

Hui Neng (慧能, japánul Daikan Enó) * 638 – 713

A zen Japánban [szerkesztés]

 

Napjainkban a rindzai, a szótó, és az óbaku iskola létezik Japánban. A rindzai iskola szellemi alapjait a kínai Linji (japánul Rindzai) tette le, amit aztán 1191-ben Eiszai honosított meg Japánban. A szótó iskolát Eiszai tanítványa, Dógen hozta létre, a kínai caodongot alapul véve. Az óbaku iskolája pedig a 17. században jelent meg, egy Ingen nevű kínai szerzetes közvetítésével.

Néhány kortárs japán zen tanító, mint Harada Daiun és Szudzuki Sunrjú, éles kritikával illetik a japán zent, mert szerintük az nem más, mint üres rituálék rendszere, nagyon kevés olyan követővel, aki elérte a megvilágosodást. Állításuk szerint napjainkra majdnem mindegyik japán templom apáról fiúra szálló családi vállalkozássá vált, ahol a pap feladatai nagyrészt a temetések levezetésére korlátozódnak.

Egyes japán zen szektákat és tanítókat a második világháborúban kicsúcsosodó japán militarista nacionalizmusban vállalt tevékenységéért is ért kritika.[1]

A zen és a buddhizmus

A zen a buddhizmus egyik ága, és mint ilyen, gyökerei mélyen Buddha tanításáig nyúlnak, kínai fejlődésére utalnak azonban taoista és konfucianista vonásai. A zen ág önmagát a Buddha Szív Iskolának nevezi, és leszármazását egészen Buddháig vezeti vissza. Gyakran a szútrák mindennapi recitálása során felsorolják az iskola átadási vonalát, felsorolva az összes „dharma őst”, és a zent továbbadó tanítókat.

A zen a buddhizmus északi ágának, a mahajánának a része. Ebből adódóan számos ponton különböznek szokásai, gyakorlatai a déli theravada ághoz képest.

A zen nyitottságának köszönhetően a nem buddhisták körében is népszerűvé vált, különösen Ázsián kívül. Mivel a zennek nem létezik hivatalos kormányzó testülete, szinte lehetetlen bármilyen hiteles leszármazási ágat is „eretneknek” minősíteni. Az alapelv az, hogy bármilyen hiteles zen iskolának vissza kell tudnia vezetnie tanítóinak leszármazását Japánba, Koreába, Vietnamba, vagy Kínába.

Az Öt szabály (pancsa síla)

A Tan Kapuja Zen Közösség szerinti fogadalomtétel |Kidolgozta Dobosy Antal 1987-ben

1. Az élet megóvása (ahimszá)

Az élet tiszteletben tartása. Az élet legmagasabb, legszentebb értelemben való tiszteletben tartása. Az élet, a lét tisztelete, védelme, megóvása, gondozása, fenntartása, adása és teremtése.

  1. az emberi lét megóvása,
  2. az emberiség megóvása,
  3. a nép, a nemzet, a közösség megóvása,
  4. a család megóvása, védelme, gondozása,
  5. a társ védelme és tiszteletben tartása,
  6. magam védelme és megóvása,
  7. az élőlények védelme és megóvása,
  8. a természet védelme, gondozása és megóvása,
  9. a környezet védelme, gondozása és megóvása,
  10. a kultúra védelme, gondozása és megóvása,
  11. az összhang védelme, teremtése, fenntartása és megóvása,
  12. a szabadság védelme, teremtése, fenntartása és megóvása.

2. A közösség védelme (asztéja)

A közösség tiszteletben tartása. A közösség legmagasabb, legszentebb értelemben vett tiszteletben tartása. A másik ember, a társas lét, a közösség dolgainak, tulajdonságainak, véleményének, viszonylatainak, tulajdonságainak, szabadságának tiszteletben tartása. Nem szabad elvenni erőszakkal, erővel, a másik ember önkéntessége, szándéka nélkül:

  1. lehetőségektől megfosztani, korlátozni szabadságát,
  2. elvenni bizalmát, hitét, tulajdonát, világnézetét,
  3. fenyegetni, megfélemlíteni, retorziót alkalmazni,
  4. tetteiben megakadályozni,
  5. változásra, cselekvésre kényszeríteni,
  6. befolyásolni képességeit, véleményét, manipulálni valamire,
  7. beavatkozni viszonyaiba,
  8. kihasználni valamire, rovására előnyt szerezni
  9. kölcsönösség, a kölcsönös adás, a másik szerintiség, a másik figyelembe ­vétele,
  10. egyforma jogok tisztelete: az élethez, a szabadsághoz, véleményhez, szemlélethez,
  11. a közösséget romboló, deviáns viselkedéstől való tartózkodás, stabilizációra való törekvés,
  12. a társas lét tisztelete, hagyomány, társadalmi lét, emberi közösség elfogadása, megóvása.

3. A megismerésre való törekvés (brahmácsárja)

A megismerés tiszteletben tartása. A megismerés legmagasabb, legszentebb értelemben való tiszteletben tartása. A megismerés, a törekvés, a tanulás fontossága, az embernek a világhoz való viszonya, a lehetőségek kutatása, az elkötelezettség fontossága, az önépítkezés, az önátalakításra való irányultság.

  1. tanítványi hozzáállás a világhoz,
  2. megismerésre való törekvés,
  3. önmegismerésre való törekvés,
  4. önátalakításra való törekvés,
  5. minden helyzetet, alkalmat megismerésre, tanulásra használni,
  6. mindenben és mindenkiben az értékest keresni és megtalálni,
  7. az emberi szellemiség, szellemi kultúra, szellemi hagyomány elismerése, tiszteletben tartása,
  8. egy eszme, világszemlélet, ideológia elfogadása és követése,
  9. a követett eszméhez tartozó közösséghez való tartozás,
  10. a követett eszme mestereitől való tanulás,
  11. a követett eszme kutatásához, építéséhez, továbbfejlesztéséhez, alkalmazásához való hozzájárulás,
  12. a követett eszme megvalósítására való törekvés.

4. Az igazságban való lét (szatja)

A magam tiszteletben tartása. A magam legmagasabb, legszentebb értelemben való tiszteletben tartása. Az egyéni életet az igazságnak rendelni alá. Az igazságnak megfelelően élni és cselekedni. Életvitelemben, tetteimben és kifejeződéseimben érvényesüljön:

  1. az igazsághoz való ragaszkodás, a megfelelés,
  2. az igazságnak megfelelően kifejeződni, közölni,
  3. érvényes elveimet kifejezésre juttatni,
  4. elveimnek megfelelően beszélni,
  5. a valóságot, a tényeket nem elferdíteni, elfedni,
  6. őszintének, beismerőnek lenni magamhoz,
  7. magamat adni mások számára (őszinteség máshoz),
  8. magamat nem becsapni, elferdíteni, eltúlozni,
  9. magamat nem becsapni, megtéveszteni,
  10. a nem őszinteség általi előny szerzéséről lemondani,
  11. az élelmességről való lemondás,
  12. a valóság és igazság összhangban tartása.

5. A tudat tisztán tartása (szúrámatta)

A tudat tiszteletben tartása. A tudat legmagasabb, legszentebb értelemben való tiszteletben tartása. A tudatosság, a tiszta tudat megtartása és fenn­tartása. A józan ítélőképesség, az elfogulatlan megismerő képesség, a befolyásoltság nélküli gondolkodás és értelmi képességek megtartása, védelme, megóvása, gondozása, fenntartása, adása és teremtése. Olyan belső életet élni, ahol érvényesül:

  1. a tudati tevékenységek önmagára alapulása
  2. eredeti tudati képességeim feltárulkozásának biztosítása
  3. tudati tevékenységeim spontán kibontakoztatása
  4. külső tudatbefolyásoló és manipuláló eszközöktől való tartózkodás
  5. tudatosság csökkentő eszközöktől, szerektől való tartózkodás
  6. a magam tudatának tiszteletben tartása
  7. a tudat tisztán tartása, higéniája
  8. a józanság, a tárgyilagosság elismerése
  9. az elfogulatlan megismerő képesség
  10. a gondolkodás, érzelem fontosnak tartása
  11. a figyelem és készenlétben levés képessége
  12. mindenfajta tudatfolyamat befolyásmentessége

A bódhiszattva fogadalom

A szenvedő lények számtalanok,

fogadom, hogy mindnek segítségére leszek.

A szenvedélyek kötelékei sokfélék,

fogadom, hogy mindtől megszabadulok.

A tanítások sokrétűek,

fogadom, hogy mindet megismerem.

A Út a teljesség elérése,

fogadom, hogy végigjárom.

(Dobosy Antal fordítása)