Varga Zoltán - NLP Life Coach; kommunikációs tréning, önismereti tréning, nlp coach, life coach, business coach

Az NLP alapítói

AZ ALAPÍTÓK

Az NLP-vel kapcsolatban azt a két személyt kell elsőként tekintenünk, akik létrehozták ezt a rendkívüli módszert, Richard Bandlert és John Grindert.

Az NLP™ olyannyira egyfajta attitűd, mint semmi más. Egyszer egy amerikai pszichológiai szaklapban azt írták, hogy az NLP™ nem más, mint Richard Bandler és John Grinder, és személyes karizmájuk az, ami ilyen eredményekre képes, nem pedig az NLP™ különféle technikái. Az NLP™ attitűdjét sokkal jobban szemléltetik Richard tanfolyamai és terapeutához illő személyisége. Ez egyfajta GYERÜNK, RAJTA! attitűd. Magabiztosság, határozottság ez, amit oly gyakran kevernek az agresszivitással, ami nem más, mint az élet igenlése, szenvedélyes próbálkozás, és ha nem működik, mást kell csinálni.

Richard vezetett egy csoportot az egyetemen és további számos csoportot Santa Cruzban és környékén. Ezek némelyike hétvégi vagy esti fejtágító volt. Richard ezek során fejlesztette ki elképesztő érzékelési képességét. Főként Gestalt-terápiát, mélymasszázs-technikákat, reiki-kezelést és később családterápiát alkalmazott, amely a Virginia Satir által kifejlesztett modellen alapult….

…Kiválasztották a kor néhány viselkedéselméleti zsenijét. John nyelvészeti tudásával a verbális kommunikáció területe bizonyult a legkézenfekvőbb kezdésnek. Hangszalagokat hallgattak, és videofelvételeket néztek a legjobb kommunikációs szakemberekről és terapeutákról, köztük volt Fritz Perls, Virginia Satir, majd később Milton Erickson, az orvostudományok doktora.

John egyrészt a kiváló nyelvészprofesszor, másrészt a hadsereget megjárt titkos operatív tiszt kettős szerepében lépett az NLP színpadára. Hivatalos kiképzése során mélytransz-technikát alkalmazott, hogy növelje azon képességét, hogy rövid idő alatt beépüljön bármilyen közegbe, valamint a nyelvtanulás területén kísérletezett a modellezéssel.

Tanfolyamukon a „részek” gondolata egyre inkább főszereplővé lépett elő, különösen a szélsőséges, úgymond „főkutya” és „alkutya” modellek Fritz Perls Gestalt-terápiájából. Perls véleménye szerint a főkutya-alkutya kettőssége az emberi személyiség legjellemzőbb vonása. A főkutya a jó lelkiismeret, ami megmondja, mit kellene, illetve mit nem kellene tennünk. Megleckézteti és figyelmezteti az alkutyát a „helyes” viselkedésre. Az alkutya a megadó és alkalmazkodó manipulátor, aki azt mondja: „Persze, megígérem”, vagy: „Egyetértek, csak ha tudnék…”

Érdemes megjegyezni, hogy Richard és John néha igen szokatlan kezelési technikákat alkalmaztak, és az is fontos, hogy az NLP™ kibontakozásának idején John és Richard végig rendkívüli módon képes volt olyan kötődést és megértést kialakítani, ami elengedhetetlen egy páratlanul erőteljes és harmonikus terápiás környezetben. Megvolt az a képességük, hogy teljesen és tökéletesen ráhangolódtak a kliensre/diákra bármely felmerülő szituációban.

Az ismert összes kísérleti gyakorlatot és technikát a lehető legnagyobb érzékenységgel és rendszerezőkészséggel alkalmazták, ahogy egy magas színvonalú kísérlettől elvárható. Az elért eredmények nem voltak mindig előre láthatóak, sőt olykor elégtelenek is voltak; ugyanakkor varázslatos gyakorlati érzéküknek köszönhetően bármit pozitív és hasznos keretek közé tudtak illeszteni….

….Már sok mindent mondtak az első NLP-csoportról. Természetesen minden attól függ, hogy az ember honnan akar kiindulni. Mikor is kezdődött pontosan az NLP™? Ki és mikor volt tagja az eredeti csoportnak?

Az eredeti NLP-csoport a Meta-modell Csoportok modellképző fázisában alakult, amelyeket Frank Pucelik, Leslie Cameron és Judith DeLozier házában tartottak a Santa Cruz környéki hegyekben.

A csoporttagok között volt Ken a Mission Street-i házból, Devra, David, Judith DeLozier, Leslie Cameron, Paul, Steve, Frank Pucelik, Byron Lewis és a foglalkozások vége felé besurranó Robert Dilts.

Dr. Richard Bandler

Richard Wayne Bandler a kaliforniai San Joséban nőtt fel. Gyerekkorát az utcagyerekekéhez hasonlíthatnánk. Egy időben Richard családjának volt egy étterme, ahol a konyhában főző édesanyja körül téblábolva sajátította el a főzés tudományát. Akármikor is látogatta meg őt az ember Bonny Doon-i házukban, mesés ételeket főzött.

Ugyanakkor Richard nem tudta élvezni saját főztjét. Gyermekkori csatangolásai során egy alkalommal megsérült a gyomra, amiről azt mondta, kés okozta. Belső részeinek egy részét eltávolították, így nem volt képes néhány friss zöldséget megemészteni. Esküszik a húsra, és a Santa Cruz-i Ocean Street egyik francia éttermével szemben nagy elfogultságot tanúsít.

Richard a Freemont Középiskolából a Los Altos-i Foothills Főiskolára ment. Két év után átkerült a Santa Cruz-i egyetemre, ahol a főtantárgya a matematika és a számítástechnika lett, később pedig a viselkedéstudomány iránt kezdett érdeklődni.

Diákévei alatt Richard egyik szakról a másikra vonult – felvette a filozófiát, a logikát, a számítástechnikát, a matematikát. Bármikor is látták őt az előadásokon, nem látszott rajta, hogy érdekelné a tananyag.

Richard mindig úgy mászkált az egyetem területén, mint aki épp akkor érkezett egy utcai verekedésből, San Joséból. Haja hosszú volt, és büszkén viselte kecskeszakállát. Ritkán hiányzott oldaláról a bicskája. Ma már mindenki tudja, hogy bármi megtörténhet bárkivel bárhol és bármikor. Akárhogy is, ezt Richard szó szerint vette, még az egyetem csendes, nyugodt légkörében is.

1972-ben Bert professzor egyik délutáni előadásán, amely „A személyes megnyilatkozások értelmezése” címet viselte, Richard felpattant, és fennhangon, dühödten kezdett beszélni az egyetemen tartott pszichológiai kurzus gyakorlatiasságáról. „Valami sokkal használhatóbbat kellene tanítaniuk az embereknek, a Gestalt-terápiát” – teljesen begurult, vöröslő arccal, torka szakadtából üvöltött, majd kiviharzott az osztályból. Bert történetesen teljesen egyetértett Richarddal. „Látja – mondta –, tényleg nincs senki az egyetemen, aki igazán használható Gestalt-terápiás tanfolyamot tudna tartani.”

Richard karrierjének kísérletező szakaszában volt, ami az ő esetében egy életen át tart. Nagyon érdekelte őt a Gestalt-pszichológiának nevezett gondolati iskola, amely azzal foglalkozik, hogyan lehet az élményt a jelenben a legteljesebben megtapasztalni és a tudatosságot fokozni. Richard hosszú órákat töltött azzal, hogy tanulmányozza a Gestalt-terápia dokumentációját, aminek a főszereplője egy bizonyos Fritz Perls nevű orvos, a terápia kidolgozója.

Továbbá érdeklődött más kortárs pszichoterápiás módszerek és a családterápia iránt, amelynek révén változásokat lehet előidézni egy családban azáltal, hogy a szűk és néha a tágabb családi körrel dolgoznak. Ezenkívül magas szinten sajátította el az úgynevezett rolfing módszert, aminek a lényege, hogy mélymasszázzsal átdolgozzák a kötőszöveteket.

Diákévei alatt Richard megélhetését részben abból biztosította, hogy egy bizonyos Robertnek dolgozott, aki orvos, ügyvéd, és egyben egy kiadóvállalat tulajdonosa is volt. Ő kérte meg Richardot, hogy szerkessze meg Fritz Perls néhány kéziratát, és ebből született meg Richard első könyve The Gestalt Approach and Eye Witness To Therapy (A Gestalt-módszer és a terápia szemtanúja) címmel.

John Grinder

Akkoriban John Grinder éppen a Santa Cruz-i California Egyetem professzori címének elérésén dolgozott. Ph. D. fokozatát egy San Franciscó-i egyetemen szerezte, ahol az amerikai nyelvész, Noam Chomsky elméletét, valamint a mondattant tanulmányozta hosszasan. John ez idő tájt már társszerzője is volt legalább egy könyvnek, ami On Deletion (A törlésről) címmel jelent meg.

Richarddal ellentétben, aki egy zsidó család egyedüli gyermeke volt, John nagy katolikus családban nőtt fel. John igen jártas volt a rugalmas viselkedés területén és a nyelvek modellezésében. Tolmácsként szolgált a hadseregben, több nyelven beszélt, és részt vett az Egyesült Államok hadserege által támogatott titkos akciókban. Ugyancsak hozzászokott már az identitás változtatásához.

Egy hadművelet során rövid időt töltött Afrikában, ahol egy kis faluban székelve egy speciális modellező eljárással megtanulta a szuahéli nyelvet. Már a nyelvi viselkedés első lépéseit is a modellezés segítségével sajátította el, mellőzve a szokásos magolást.

John kiváló nyelvtehetségét és már elsajátított modellezőképességét, valamint a nyelvi doktorátusa megszerzése során gyűjtött tapasztalatait társította Richard sok különböző készségével, a modellezés megértésével és a nyelvtanulásra való alkalmazásával, amit Richardnak még el kellett sajátítania.

Az egyetemen John nagyon tevékeny volt a különböző haladó tanítási módszerek terén. Olyan messzire jutott, hogy rávette az egyetemet, fizessen Richardnak azért, hogy együtt tartsák meg néhány szemináriumát. Akkoriban John leginkább pólóban és farmerban járt, nem pedig tweedzakóban és csokornyakkendőben. Mindig frissen borotváltnak látszott, hullámos haját hosszan viselte. Két gyermeke az édesanyával élt, a nemrég elvált John pedig egyedül lakott Scotts Valleyben, valahol a Santa Cruz-hegységben.

1972 tavaszán John Richardot felügyelte a Kresge Főiskolán tartott tanfolyamán. A tanácsadásban és pszichoterápiában John akkor még újoncnak számított, így a felügyelő megnevezés kissé furcsán hatott, és felmerült a „Ki felügyel kit?” kérdése.

A briliáns nyelvi modellezőképességgel rendelkező John társulása a viselkedésmodellezésben jártasságot szerzett Richarddal – aki a legújabb pszichoterápiai módszerek szakavatottja volt –olyan viszonyt eredményezett, amely a későbbiekben kivételesnek és gyümölcsözőnek bizonyult mindkettőjük számára. Ebből a viszonyból egy olyan módszertan született, amely lökést adott az emberi kommunikáció fejlődésének.