Varga Zoltán - NLP Life Coach; kommunikációs tréning, önismereti tréning, nlp coach, life coach, business coach

Az NLP forrásai

Milton H. Erickson

A pszichoterápia történetében Milton H. Ericksont, mint a hipnoterápia megújítóját tartják számon. Nevéhez kötődik az indirekt hipnózistechnikák fogalma. Szemben a mainstream hipnóziselméletek többségével, Erickson úgy tartotta, hogy minden ember hipnotizálható – csak meg kell találni a megfelelő hipnotizőrt és hipnózistechnikát. Az ő terápiás attitűdjét tükrözi az NLP egyik kulcsgondolata:

“Nincs ellenálló páciens, csak rugalmatlan terapeuta.”

Erickson mestere volt a gyakorlati nyelvhasználatnak: szándékoltan homályos mondataival, kétértelmű fogalmazásaival, modálisan szerkesztett mondataival, konfúziós technikájával megkerülte a páciens tudatos ellenállását, és üzenete így mindig célba talált. E „cél” pedig nem volt más, mint a páciens tudattalanja. Erickson egész terápiás működésének alapvető meghatározója volt az a szemlélet, amely szerint egyrészt az emberek eredendően rendben vannak, gazdag errőforrások birtokában, csak ezen erőforrások a konkrét helyzetekben gyakran hozzáférhetetlenek számukra, másrészt a tudattalan sokkal okosabb nálunk.

Richard szomszédja, Gregory Bateson azt ajánlotta Richardnak és Johnnak, hogy keressék fel Milton H. Ericksont. Többször elutaztak az Arizona állambeli Phoenixbe, ahol Milton lakott, és hosszú órákat töltöttek beszélgetéssel és az ülések rögzítésével. Maga Milton igen különös figura. Két bénulásos roham után, nem hallván a hangtónusok közötti különbségeket és színvakon, azt hihetnénk, hogy nem sok maradt ebből az emberből. „Csak egyszer kell látnunk, hogy megérintsen minket lenyűgöző személyes varázsa.„

Miltonnal kétségtelenül többet hallgat az ember, mint beszél. Történetein keresztül tanított – napi több órát töltött azzal, hogy klienseiről, családjáról beszélt, miközben a hallgató folyamatosan transzba esett, meg kiesett belőle. Nagyon hasznos segítség volt magnót vinni a beszélgetésekre, ha végül meg akarta érteni az ember az egészet.

Richard képtelen volt transzba esni Miltonnál, ami érthető, hiszen nem akart elmulasztani egyetlen pillanatot sem, ezért beprogramozta magát, hogy tudatánál maradjon, és minden alkalommal, mikor kezdett elkábulni, gyorsan visszazökkent, hogy ismét éber legyen. Milton meghívta a feleségét az irodájába, hogy megtanítsa Richardnak az önhipnózist.

A felesége elkezdte körülírni, hogyan esik ő transzba: „Most tudatában vagyok a légzésemnek, hogy a szemem közelre és távolra fókuszál, a testem súlyának a széken…” Richard két perc múlva transzban volt…

Virginia Satir

Virginia Satir a családterápia kiemelkedő alakja. Munkásságának egyik gyümölcse a családállítás, amit ma már más nevéhez kötnek szívesen. Pszichoterápiás technikájának fontos eleme az egész részekre bontása és a kommunikáció kialakítása e részek között. A saját gyakorlatában a kliensek dramatikus eszközökkel személyesítették meg az egyes részeket. Az NLP-technikákban az intrapszichés részek a kliensen belül kommunikálnak egymással. Virginia Satir szociális munkás volt, akit nagyon érdekelt a család- és a párterápia rendszerelvű megközelítése. Kifejlesztett egy kommunikációs és családterápiás modellt, amit „családegyesítő terápiának” nevezett.

Körülbelül két év leforgása alatt Virginia jó néhány kommunikációs technikát bemutatott Richardnak. Richard szerint Virginia annyira jó volt abban, amit csinált, hogy körberepülte vele az Egyesült Államokat, hogy részt vehessen a tanfolyamain, és megtanuljon tőle mindent, amit csak lehet.

Richard elsősorban a technikai berendezéseket kezelte ezeken a tanfolyamokon, magnószalagokra rögzítette őket, és segédkezett a videofelvételek készítésében.

Az egyik ilyen tanfolyamon Richard megismerkedett egy bizonyos „részek partija” nevű terápiás technikával, amit Virginia 1972-ben dolgozott ki, egy másik, az úgynevezett „családrekonstrukciós” modellel együtt. Ezek a módszerek igencsak elbűvölték Richardot, igazán hatékonyak és komoly eredményeik vannak. Richardot végtelenül lenyűgözte az is, ahogyan Virginia dolgozott, és bizonyára mi is élveznénk az ő történeteit Virginia tökéletesen természetes, ugyanakkor egyszerű készségeiről és ráérzési képességéről.

Fritz Perls

Az európai származású Fritz Perls az ún. Gestalt-terápia megteremtője, amelynek elméleti hátterét a 20. század első felében, Európában kialakított és elterjedt alaklélektan alkotja. A német Gestalt szónak nincs konkrét megfelelője más nyelvekben; pszichológiai összefüggésben arra a felismerésre utal, hogy az ember a valóságot nem atomisztikusan észleli, hanem mindig egészként, valamely szempont szerint szervezetten. Perls példájával élve, amikor vendégek érkeznek egy koktélpartira, mindegyik résztvevő mást és mást lát ugyanabban a szobában, annak függvényében, hogy figyelmüket mely szervezőelv irányítja. Az alkoholista semmi egyebet nem lát, csak a bárszekrényt. A barátnőjét kereső szerelmes ifjú számára az egyetlen értelmes mintázat barátnője arca. A festő, akitől a házigazda nemrég vásárolt képet, kizárólag azt veszi észre belépéskor, hogy képét hogyan és hova akasztották ki. Ha azonban valamelyikük elfárad a parti forgatagában, az illető számára a díványon lévő üres hely fog alakot ölteni és kiemelkedni a háttérből.

Perls a maga terápiás gyakorlatában nem a múlt elemzésére fókuszált, hanem az „itt-és-most”-ra: arra, amit kliense épp megél, ráirányítva a figyelmet az érzékelés valamennyi csatornájára. A Gestalt-terápiából származik az NLP azon elve, amely szerint az ember soha nem a valóságra reagál, hanem a valóságról kialakított saját „térképére” – s e térképen nemcsak, sőt nem is elsősorban „fontos tények” szerepelnek, hanem a helyzet egésze, annak valamennyi érzékleti minőségével: színekkel, formákkal, hangokkal, tapintási és hőérzékeléssel, szag- és ízingerekkel. Ezek együttesen alkotják az egyén belső valóságát, s az illető ezen együttestől érzi magát a bőrében jól vagy rosszul. Tehát ha bármilyen változtatást szeretnénk elérni, ezeket a szervezett sémákat kell tudatosítani, lebontani és újraszervezni.

Moshe Feldenkrais

Dr. Moshe Feldenkrais (1904–1984) oroszországi születésű izraeli mérnök és atomfizikus volt, aki Párizsban végezte gépész- és villamosmérnöki, valamint fizikusi tanulmányait. 1940-ig, Franciaország német lerohanásáig Párizsban dolgozott, majd Angliába menekült. Munkája mellett futballozott és a dzsudóban feketeöves szintig jutott. Európában ő nyitotta meg az első dzsúdóiskolát.

A II. világháború kitörésekor Angliába menekült, ahol az angol haditengerészetnél a tengeralattjárók elleni kutatást irányította. Munkájával kapcsolatban mindennap hajóra kellett szállnia, és a hajó állandó ringása következtében a korábbi, labdarúgóként szerzett térdsérülése már elviselhetetlen fájdalmakat okozott. Az egyik legkiválóbb angliai sebész operációt javasolt, de csak 50%-os esélyt adott a műtét sikerének. Feldenkrais úgy döntött, hogy inkább maga próbálja meg rendbe hozni a térdét. Az orvos figyelmeztette, hogy fél év múlva könyörögni fog majd a műtétért. Nem így történt. Az emberi mozgással kapcsolatos minden elérhető könyvet áttanulmányozott: anatómiát, biológiát, élettant, kineziológiát,neurológiát, pszichológiát és antropológiát. Gyermekorvos feleségének segítségével tanulmányozta a gyermekek fejlődését. Foglalkozott jógával, nagy hatással volt rá G. I. Gurdjieff filozófiája, Milton Erickson,F. Matthias Alexander, William Bates és Gerda Alexander (Eutony). Svájcban Heinrich Jacoby-nál tanult. 1949-ben adta ki első könyvét a Feldenkrais-módszerről Az emberi test és az érett viselkedés (Body and Mature Behavior) címen. A könyv alcíme: Tanulmány a szorongásról, a szexualitásról, a nehézségi erőről és a tanulásról.

Arra a meggyőződésre jutott, hogy elkerülhetnénk, de legalábbis csökkenthetnénk ezeket a gondokat, ha megtanulnánk, hogyan használjuk hatékonyan a test összefüggő vázát. A harcművészetekben, a mérnöki tudományokban és a fizikában szerzett sokirányú ismereteit Feldenkrais anatómiai, fiziológiai, neurológiai és pszichológiai tanulmányokkal egészítette ki, s mindezek felhasználásával alkotta meg azt a módszert, amelyet 1984-ben bekövetkezett haláláig világszerte oktatott: a Feldenkrais módszert.

Maga a módszer nem más, mint tanulás. Tanulása önmagunknak, és annak, ahogyan a környezetünkben működünk, felfogjuk és érzékeljük önmagunkat, és a külvilágot.

Az 1960-as évektől kezdte tanítani módszerét Európában és az USA-ban (egyik ismert tanfolyamát az USA-beli Esalenben tartotta).