Kedves állam és még kedvetlenebb…

Tőlem ezért nem kapsz munkát

12 embernek adhatnék munkát havi 248 720 Ft nettó fizetéssel, de nem adok. Elmondom miért. Szép irodában dolgozhatnál a szolgáltató cégemnek. Nem ügynökösködés, nem kamu. Komoly szakértelmet igénylő munkát kellene végezned, napi 8 órában, csak hétköznapokon. Rendesen be lennél jelentve, fizetném utánad a járulékokat. Adhatnék ilyen munkát egy tucat embernek, de nem teszem, és elmondom miért nem.

Nőt nem alkalmaznék.

Ennek végtelenül egyszerű oka van: a nők gyereket szülhetnek. Mielőtt felveszem, nincs jogom megkérdezni, akar-e még gyereket szülni. Ha lenne jogom megkérdezni és válaszolna, becsaphatna szándékosan, vagy időközben meggondolhatná magát.

Természetesen semmi bajom azzal, hogy a nők gyereket szülnek. Én is így születtem, és így jött a világra az én gyerekem is. Azért nem alkalmaznék nőt, mert ha szülni megy, 3 év szabadságra menne és ezalatt nem lehet kirúgni. Ha két gyereket is szül, 6 évig.

Persze a munkát valakinek meg kellene csinálni, ezért kénytelen lennék felvenni valakit, aki dolgozik helyette, amíg az évekig tartó szülési szabadságát tölti. De nem csak a szülési szabadsága alatt, utána sem rúghatnám ki. Amikor visszajön,  kénytelen lennék azt kirúgni, aki addig helyette dolgozott. A szülésről visszaérkezett nőnek köteles lennék felemelni a fizetését az akkori szintre és rögtön kiadni az addig összegyűlt fizetett szabadságát. A munkát 2-4 hónap fizetett szabadsággal kezdené.

50 év felettit sem alkalmaznék.

Pedig a legtapasztaltabb szakemberekkel semmi bajom sincsen. Azért nem alkalmaznám őket, mert hamarosan védett korba lépnek. Akkor pedig hasonló csapdába esnék velük, mint a nőkkel. Védett korban lévőt nem lehet kirúgni, ezért akkor is kénytelen lennék 5 éven át fizetni a védett korú fizetését és járulékait, ha egyáltalán nem dolgozik normálisan, legalább elfogadható szinten. Nem rúghatnám ki, de mivel valakinek dolgoznia is kellene, kénytelen lennék felvenni helyette még egy embert, aki dolgozik is. Felőlem lehetnek védettek a nyugdíjazás előtt, csak akkor fel sem veszem őket.

Csak 25-50 éves férfiakat alkalmaznék.

Őket is nagy kockázattal jár felvenni, hiszen őket sincs jogom csak úgy kirúgni, ha bármilyen okból (nincs elég bevételem, nem vagyok elégedett a munkájával) ki akarom. Jó eséllyel beperelnek, és jó eséllyel megnyerik. De ezt a kockázatot még kezelném.

514 000 forintomba kerülnél havonta:

Ezek 2011-es adatok, a www.nettober.com kalkulátorból származnak. Amint látod, a 248 720 Ft fizetésed a cégemnek 514 000 Ft költséggel járna. Ezt a kétszeres szorzót csak azzal úszhatnánk meg, ha kevesebb fizetést adnék. De kevesebb fizetésért nem alkalmaználak, mert szerintem aki kétszázezer forint alatt keres, nem tud normálisan megélni. Depressziós lesz, nem végzi a munkáját rendesen, csak tönkretenné a cégemet és engem is. Ezért aztán kevesebb pénzért nem vagyok hajlandó senkinek munkát adni.

Ekkora szopatás egyébként csak Magyarországon van:

Az ábra egy Deloitte tanulmányból származik. Látod, az állam sehol máshol nem veszi el a fizetésed több, mint felét. Bosszantó, hogy több, mint ötszázezret fizetek neked havonta, de kevesebbet kapsz meg belőle a felénél. Pláne, mert semmivel jobb egészségügyi ellátást nem kapsz majd, mint aki minimálbérre van bejelentve.

Számolnom kellene azzal is, hogy egy 35 éves embernek 25 nap szabadság jár. Ez évente több, mint 1 hónapnyi munkanap. 12 ember munkájára lenne szükségem a cégben, ehhez 13 alkalmazottat kellene foglalkoztatnom. Hiszen 1 mindig szabadságon lenne.

Ezek miatt még adnék is munkát.

Nagyon vállalkozó szellemű ember vagyok. Eladnám a lakásomat és bérelt lakásba költöznék. Bíznék benne, hogy az így keletkező 30 milliós tőke elég lesz. Belevágnék bátran, és ha elbuknám a pénzt (ami elég valószínű), nem siránkoznék.

Jó szolgáltatá

st nyújtana a cégem, jó munka pedig nincs normális munkakörülmények nélkül. 13 embert alkalmaznék. 12 munkájára lenne szükségem, +1 lenne aki az éppen szabadságon lévő helyett dolgozik. Velem együtt az összesen tehát 14 ember 158 nm normálisan berendezett, kényelmes irodában dolgozna. Ennek ára 10 €/m2/hó bérleti díj, és 3,5 €/m2/hó üzemeltetési díj mellett 2133 €/hó lenne.

Így alakulnának a cég költségei:

Iroda: 580 000 Ft / hó
Munkabérek: 13 x 514 000 Ft = 6 682 000 Ft / hó
Egyéb költségek (könyvelés, marketing, fogyóeszközök stb): 1 000 000 Ft / hó
Összesen: 8 262 000 Ft / hó.

Elég rémisztő kis rezsi ugye? Ennyit kellene minden hónapban kifizetnem, tök függetlenül attól, hogy mekkora a bevételem. A jó hónapokban és a rossz hónapokban is. A nyári uborkaszezonban is, és karácsony előtt is, amikor alig dolgozunk.

Ennyi ember átlagosan havi 1000 óra szolgáltatásnál többet nyújtani nem képes. A költségek kitermeléséhez, tehát a nullszaldóhoz 8 262 000 Ft / 1000 = 8262 Ft / óra díjszabással kellene eladni a cég szolgáltatását. De szükség van valamekkora profitra is.

Nem vagyok kapzsi, szorít a piac is, 20% nyereség mellett döntenék. Így 9914 Ft / óra lenne a cég szolgáltatásának ára, ami kimondva 9914 Ft + ÁFA, azaz bruttó 12392 Ft. Kerekítenék (lefelé) és ennyiért hirdetném: 12 000 Ft / óra

Ebből 2400 Ft az államé, 9600 Ft a cégé. Optimista ember vagyok. Ütne a marketing, tökéletesen bejönne a számításom, sikerülne átlagosan havi 1000 óra szolgáltatást értékesíteni. Dübörögne az üzlet, minden alkalmazottammal szerencsém lenne, mindenkinek égne a keze alatt a munka.

Így 1000 x 9600 Ft = 9 600 000 Ft / hó lenne a cégem bevétele.

1 338 000 Ft / hó a profit. Ebből saját magamnak 800 000 Ft bruttó fizetést tudna adni a cégem, aminek az összköltsége 1 028 000 Ft. Ebből megkapnék 497 440 Ft fizetést, majdnem az alkalmazottaim fizetésének dupláját, a cégnek pedig keletkezne 310 000 Ft adózás előtti nyeresége. Ebből kifizetnék 31 000 Ft társasági adót, illetve a helyi iparűzési adót, amely a cég bevételének 2 százaléka: azaz 192 000 Ft. A cégnek tehát megmaradna havi 87 000 Ft, ennyivel nőne a számláján a pénz.

Tehát 497 440 forintot keresnék, de vegyük figyelembe, hogy eladtam a 30 millió forintos lakásomat, és a cégre költöttem az árát. Ezért most 100 000 forintért lakást kellene bérelnem, egyébként nem lenne hol laknom. Meghúznám magam, nagyon keveset költenék, a feleségem is keresne, egyébként is állandóan dolgoznék, időm sem lenne költekezni, az alkalmazottaimmal szemben én hétvégén is napi 10-12 órát dolgoznék.

Így havi 300 000 for

intot tudnék megspórolni, a 30 milliós befektetésem 100 hónap alatt megtérülne. 9 év alatt összegyűjteném a 30 milliót, amit a cégbe fektettem, így ebből újra vennék egy saját lakást. Onnantól már nem kellene szűkölködnöm. Nem kellene lakást bérelnem, és lakásra sem spórolni. Úgy élnék, mint egy európai.

Sok kedvem ilyen körülmények között -remélem érthető- nincsen eladni a lakásomat és vállalkozásba fektetni a pénzt. De 4 okból biztosan nem teszem meg:

  1. A konkurencia ugyanilyen szolgáltatást végez, csak fusiban, feketén, balkáni körülmények között, 3000 forintos óradíjért. Zsebbe kéri a pénzt, így ÁFA sincs rajta. Garanciát sem kell vállalnia, hivatalosan nem is vállal semmit, semminek nincs hivatalosan semmi nyoma. Nem kell irodát bérelnie, nem kell könyvelőt alkalmaznia. Napi 5 óra munkával így kényelmesen marad a zsebében 300 000 Ft. Esze ágában sincs hozzám jönni dolgozni, mert a cégemnél nem végezhetne kontármunkát, időre be kellene járni, szigorú szakmai követelményeknek kellene megfelelni, az ügyfeleket nem csaphatná be, és ha mégis gané munkát végezne, akkor kirúgnám.
  2. A konkurencia szabályos lejárató hadjáratot indítana a cégem ellen. Pénzéhes geciládának állítanának be, hiszen nálam 12 000 Ft, ami náluk 3000 Ft. Hiába védekeznék akárhogyan, a közvélemény szemében a cégem pénzrehajtós magyaremberellenes kizsákmányoló lenne, miközben az igazi tisztességes szakemberek a töredékéért becsületesen dolgoznak …
  3. Az alkalmazottaim közül többen csak azért jönnének hozzám dolgozni, hogy eltanulják a szakma fortélyait, és ellopják a cég ügyfeleit. Azt hazudnák az ügyfeleknek, hogy tőlük ugyanazt megkapják majd, csak fusiban, féláron. Ekkor direkt mindenféle kárt okoznának a cégemnek, hogy kirúgjam őket. Ekkor beperelnének, hogy jogtalanul rúgtam ki őket, és nyernének. Közben a cégem drágán megszerzett, de már ellopott ügyfeleinek vígan dolgoznának feketén és még nekik állna feljebb. Mindenféle fórumon híresztelnék, hogy ők dolgoztak a cégemnél, tudják mit beszélnek: nem csak kurva drága, de nagyon szar is.
  4. Mindezt hiába mondanám akárkinek, mindenki magasról tojna rá.

Ezért nem kapsz munkát tőlem (és szerintem sok más mindezt megtapasztalt vállalkozótól sem) és ezért egyre több a munkanélküli, akik egyre kevesebbet vásárolnak és ezért egyre kevesebb ÁFA-t fizetnek. És ezért egyre kevesebb a normális

cég, akik egyre kevesebb embert alkalmaznak és egyre kevesebb adót fizetnek és ezért van egyre kevesebb pénz a szociális juttatásokra, és ezért jönnek a munkatáborok.

Én csak akkor adok majd munkát, ha:

  1. Kirúghatlak, ha akarlak.
  2. Ha az ÁFA legalább 20 százalékra (de inkább 15-re) csökken.
  3. Ha az állam a legális fizetéseknek “csak” 30 százalékát veszi majd el.
  4. Ha nem büntetik a több fizetést magasabb arányú elvonással.
  5. Ha nem a cégeket, hanem az illegális munkavállalókat üldözik.

Amíg ezek nem változnak, tőlem nem kapsz munkát, az hétszentség. Amíg az állam mindenben a korrupciónak kedvez, nem vállalkozok semmire és nem adok munkát senkinek.

forrás: jakabandor.blog.hu

2011.07.27. 12:56 Jakab Andor

Comments

  1. Korrupció

    A korrupció (a latin corruptĭo, romlás, rontás szóból) vagy megvesztegetés olyan törvénybe vagy közerkölcsbe ütköző cselekedet, aminek során valaki pénzért vagy más juttatásért vagy juttására való kilátásért cserébe jogosulatlan előnyhöz juttat másokat. Attól függően, hogy milyen pozícióban van az előnyhöz juttató, beszélhetünk például politikai, közigazgatási, rendőri, katonai vagy gazdasági korrupcióról.

    Egyöntetűen elfogadott definíciója nincsen, mint ahogy a korruptnak tekintett tevékenység határai is kultúráról kultúrára és korszakról korszakra változnak. Egyes definíciós kísérletek a közérdek vagy a társadalmi feladat fogalmán alapulnak, mások a piaci folyamatok elnyomásán.

    1 Eszmetörténet
    2 Magyarországon
    3 Lásd még
    4 Jegyzetek
    5 Külső hivatkozások
    Eszmetörténet

    A korrupció mértéke világszerte
    Niccolò Machiavelli Polübiosztól vette át a fogalmat: a corruzione nála a kormányzás romlását jelenti, még az okoktól teljesen függetlenül. Ebben az átfogó értelemben használták a 18. századi Angliában is, de ekkor már a megvesztegetés is a szó jelentési körébe tartozott.

    Magyarország meglehetősen korrupt ország. Büszkeségre ez nem ad okot, a Transparency International 2008-ban publikált jelentése szerint a korrupció Magyarországon széles körben elterjedt, különösen veszélyes az üzleti és az állami szféra találkozási pontjain, és jelentős probléma, hogy a visszaélésen kapottak nem esnek rossz társadalmi megítélés alá. „A Magyarországon tevékenykedő üzletemberek szerint hazánkban nem, vagy csak rendkívül nehezen lehet korrupciómentesen érvényesülni az üzleti életben. A gazdasági élettel összefüggő korrupciós jelenségek az üzletemberek számára nagyobb problémát jelentenek az üzleti és a közszféra találkozásánál, mint az üzleti szektoron belül. A párt- és kampányfinanszírozás reformja, a jogszabályok következetes végrehajtása, valamint az etikus üzleti magatartás terjedése nélkül nem fékezheti meg a korrupció” – írta közleményében a Transparency.

  2. A NEPOTIZMUS
    A nepotizmus a hatalmi pozíciók (és a vele járó előnyök: vagyon, befolyás stb.) olyan elosztása, mikor a döntéshozók a rokonaikat, barátaikat részesítik előnyben az alkalmasabb, felkészültebb jelentkezőkkel szemben. A szó a latin nepos szóból ered, melynek jelentése „unokaöccs” vagy „unokatestvér”.

    1 Nevezetes politikai példák
    2 Példák a katolikus egyházból
    3 Jegyzetek
    4 Külső hivatkozások
    Nevezetes politikai példák

    A politikai életben gyakori, hogy egy hatalmi pozícióban lévő ember közeli rokona szintén magas rangot nyer minden látható képesítés vagy teljesítmény nélkül. A dinasztikus hatalomgyakorlás irányába mutató példák egyes – alkotmányuk szerint nem monarchikus – országokból:
    Azerbajdzsán: Gejdar Alijev elnök megromlott egészsége miatt 2003-ban visszavonult, és fiát, a miniszterelnök Ilham Alijevet tette meg utódjául. Apja két hónappal később meghalt, azóta Ilham Alijev az Új Azerbajdzsán Pártot is vezeti.
    Szíria: Háfez al-Aszad elnök halála után fia, Bassár al-Aszad került hatalomba, annak ellenére, hogy az ország akkori alkotmánya szerint még túl fiatal volt ehhez.
    Maldív-szigetek: egy időben az elnök, Maumoon Abdul Gayyoom 13 testvére, mostohatestvére és osztálytársa kapott pozíciót a kormányban.
    Észak-Korea: A hatalmat Kim Ir Szen – a „Nagy Vezér” – halála (1994) után fia, Kim Dzsongil – a „Kedves Vezér” – vette át mint a Koreai Néphadsereg Legfőbb Parancsnoka és a Koreai Munkáspárt főtitkára. 2009-ben megnevezték az ő politikai örökösét is, aki a fia, Kim Dzsongun – a „Hajnali Csillag Királya”.

    Példák a katolikus egyházból
    III. Kallixtusz pápa is bőkezűen osztogatott rokonainak.
    10–11. század: XII. János (ur. 955–963), VIII. Benedek (ur. 1012-24), XIX. János (ur. 1024-32) és IX. Benedek (ur. 1032-45) túlzottan kedveztek rokonaiknak, s nekik nagyszámú egyházi javadalmat és előkelő világi (állami vagy városi) hivatalt juttattak.
    13. sz: III. Miklós (ur. 1277-80), majd az avignoni fogság idején V. Kelemen (ur. 1305-14) és VI. Kelemen (ur. 1342-52), a nyugati egyházszakadás idején IX. Bonifác (ur. 1389-1404) és XII. Gergely (ur. 1406-15).
    15-16. sz: a nepotizmus tetőpontjára hágott: egyes pápák magának az Egyházi Államnak a területeit is nemcsak hűbérül adták rokonaiknak, hanem valósággal világi hercegségekké alakították át azokat, s úgy osztották szét nekik. Legmesszebb e téren III. Kallixtusz (Borgia, ur. 1455-58), II. Pius (Piccolomini, ur. 1458-64), IV. Sixtus (della Rovere, ur. 1471-84), VIII. Ince (Cibo, ur. 1484-92), VI. Sándor (Borgia, ur. 1492-1503), X. Leó (Medici, ur. 1513-21), VII. Kelemen (Medici, ur. 1523-34), III. Pál (Farnese, ur. 1534-49) és IV. Pál (Caraffa, ur. 1555-59) mentek. Utóbbi azonban később mereven szembehelyezkedett a nepotizmussal.
    Később is akadtak pápák, akik családjukat gazdagították: V. Pál (Borghese, ur. 1605-21), VIII. Orbán (Barberini, ur. 1623-44), VII. Sándor (Chigi, ur. 1655-67), a nepotizmus mindinkább kiveszett. Legerélyesebben a nepotizmus ellen V. (Szt) Pius (ur. 1566-72) és XII. Ince (ur. 1691-1700) lépett fel; utóbbi a Romanum decet pontificem bullában megtiltotta, hogy a pápáktól bármely rokonuk pénzt, javadalmat s hivatalokat kaphasson; a pápának rokonait még szegénységükben is csak úgy szabad segíteni, mint bármely más szegényeket. Ettől kezdve a nepotizmus elvileg fokozatosan megszűnt.

Speak Your Mind

*

Ezt olvasta már?
onismeret_shutterstock_64684171


Bizonyított tény, hogy a csapatmunka nagyban szerepet játszik egy cég sikerességének fokozásában. Egy vállalat számára sokat jelenthet a munkatársak szaktudása, felkészültsége, azonban a hatékonyság megsokszorozódik, ha az egyes emberek a ...