Grafológia, az írás kódfejtése

Minden mozgás árulkodik az emberről. A nagy gesztusok, a lépések dinamikája, az arcmimika, egytől egyig adalék embertársainkhoz. Nem kell pszichológusnak lenni, de egyéb diploma sem szükségeltetik annak megállapításához, hogy az illető milyen típusú ember.

Ez a tehetség benne van zsigereinkben, időtlen idők óta hordozzuk tudását idegeinkben. S ez csupán a nagy mozgások természetrajza. Mit szóljunk akkor a finomabb, ún. mikromozgásokról, mint pl. éppen az írás? Agyunk egyik legbonyolultabb működésének terméke, amiben jelen van minden szervünk, testünk egész izomzata, lelkünk teljes képe. Nézzük csak meg a grafológiával foglalkozó könyvek címét: Vallanak a betűk, Beszél az írás, A lélek rajza stb. – ugyanaz mindegyiknek az üzenete.

Érdekes az is, ahogy a nyelvünk követi a változásokat, ahogy megjeleníti az árnyalatokat. “Szárnyra kelünk” feldobottságunkban, “szétfeszülünk” a boldogságtól, “nem férünk a bőrünkbe” örömünkben, s ilyenkor aztán írásunk is szárnyal, megnagyobbodik, szabadabban ível, szétfeszíteni törekszik a papír diktálta határokat. (A színészek írása pl. bizonyítottan megnövekszik eredetijéhez képest sikeres előadások után.)

Ugyanakkor “összekuporodunk” bánatunkban, “lógatjuk az orrunkat”, “magunkba zuhanunk” megpróbáltatások, bajok esetén, hogy aztán írásunk hűséges társként kövesse ezt a hangulatot, és kicsivé, szűkké, lefelé csordogálóvá váljon.

Bármilyen mozgásformáról legyen szó, mindegyik tartalmaz kivitelében, alakulásában, időbeli lefolyásában olyan vonásokat, amelyek az illetőre jellegzetesek. Volt, aki pl. a babrálásokat vizsgálta tudományos szemszögből, és megállapította, hogy mennyire jellemző egy egyénre a babrálás maga, de különösképpen a babrálás befejezése: ahogy az asztalon levő morzsákat, papírdarabokat türelmetlenül lesodorjuk, vagy épp ellenkezőleg, mély sóhajtással otthagyjuk. Ugye, ismerős képek.

M. Becker gyermekek firkálgatásai tanulmányozása során jött rá arra, hogy a firkák egymástól úgy különböznek, mint egyik gyerek a másiktól. Nincs két egyforma közöttük.

Egy másik kutató pedig arra a meggyőződésre jutott, hogy az egyén ide-oda járkálás közben ugyanolyan mozgásképet produkál, mint firkálás közben.

S lehetne folytatni a sort, a végtelenségig. De talán a pár kiragadott példa is bizonyította azt, amit egyébként már régtől tud: hogy a mozgások árulkodó nyomokat hagynak életünk, jellemünk bonyolultan szőtt vásznán.

Szerelmi titok

Bizonyára nem véletlen, hogy “minden isten között legelsőnek Erosz teremtődött.” Univerzális fogalom ez, hiszen a szerelemmel kapcsolatosan mindenkinek vannak élményei.

A görög mitológiából ismerhetjük androgyn elődünket, aki négy karral, négy lábbal, és négy füllel túlzottan erősnek bizonyult. Annyira, hogy az már komolyan veszélyeztette az istenek tekintélyét. Amióta Zeusz féltett presztisétől vezérelve kettévágatta vetélytársait, egyebet sem teszünk, mint hajszoljuk lelkünk-testünk másik, létező felét.

Hogy bonyolultabb legyen a dolog, ez az egész vágyakozás is többrétű. Némiképp leegyszerűsítve: egyrészt alkotja a szexus, a testi gerjedelem, másrészt az erosz, a lelki vágy. Azt fölösleges hangsúlyozni, hogy mi az ideális helyzet: ha találunk valakit, akiben a nekünk tetsző szexus és erosz ötvöződik, fogjuk szorosan, ne engedjük és adjunk hálát a sorsunknak kegyességéért. Az esetek többségében azonban komplikáltabb a képlet.

Ezek a fogalmak az írásban, a grafológiában is dobogós helyen szerepelnek. Karakteresen, jól megfejthetően érhetőek tetten az írásban. S noha elsősorban az alsó zónában, azon belül is a g és gy betűk olvasatában keresendők a szerelmi titkok, azért nem lehet eléggé hangsúlyozni: sohasem csak egyetlen jegyre korlátozódik a megállapítás.

Sematikus és félrevető lehet a jelgrafológia.
Ezek a példák azonban csak a betűkkel való foglalkozás érdekes játékai, de nem ez a klasszikus értelemben vett grafológia. Ugyanis mindig az írás egésze szüli az ítéleteket, egy-egy kiragadott betűnek nem lehet története, mint ahogy a mi kis emberi életünknek is csak a másokkal való vonatkozásban van érvénye és értelme, vagy mint ahogy a faág sem választható el életadó fájától.

Forrás: Bálint Vera, fokuszanano.hu