Varga Zoltán - NLP Life Coach; kommunikációs tréning, önismereti tréning, vezetői tréning, értékesítési tréning, értékesítő képzés, mély belső átalakulás, core transformation, nlp coach, life coach, business coach

Facebook-szindróma

A Facebook is szerepel az újkori válások leggyakrabban megjelölt okai között. A brit Divorce-online weboldal szakemberei 5 ezer válást tanulmányozva állapították meg, hogy minden harmadik esetben megjelenik a lassan mindenkit bekebelező közösségi portál, mint a helyrehozhatatlan házastársi konfliktusok forrása.

A legnagyobb közösségi webszájt jelenleg 800 milliónál is több regisztrált taggal dicsekedhet, aktív tagjainak száma (akik legalább havonta egyszer belépnek az oldalra) is meghaladta már a 720 millió főt. Egyszóval egyre nagyobb az a közösség, amelyben egyre kisebb porszemnek érezhetjük magunkat. Sokan istenítik, mások támadják. Akad, aki ennek hála már a levegőt is szinte virtuálisan veszi, mások ellenzik, amiért túlzott kitárulkozásba hajszolja az embereket. Pedig egészséges lelkületű felnőttek életébe nem avatkozhatna be a nyilvánosság ereje…

Mentális zavar?

Amerikában már hivatalosan is pszichológiai zavarrá nyilvánították a közösségi oldalaktól való függést, hiszen az Amerikai Pszichiátriai Egyesület szakértői úgy találták, hogy ezek mindennapos használata a való élettől való elszakadáshoz és antiszociális viselkedéshez vezet, túladagolása pedig akár nárcizmusba és indokolatlan agresszióba is torkollhat.

Ennél is komolyabb gond lehet azonban, hogy az aktív felhasználók már csak ismerőseik függvényében határozzák meg önmagunkat és elkezdenek „kifelé élni”. Mindez elsősorban az éppen felnőtté váló tiniket fenyegeti, de éppúgy megfigyelhető, labilis idegrendszerű felnőtteken is.

Keserű öröm

Sajátos emberi tulajdonság, hogy hajlamosak vagyunk másokkal foglalkozni ahelyett, hogy a magunk életében tennénk rendet és szinte már beteges mértéket öltve hasonlítgatjuk magunkat az ismerőseinkhez. Ennek megélésére is remek alkalmat adnak a közösségi oldalak, hiszen akár távolabbi ismerőseink mindennapjairól is közvetlen képet kaphatunk és mindig lesz olyan, aki éppen jobbnak, szebbnek, boldogabbnak tetszik majd a szemünkben, mint mi magunk.

Egy amerikai felmérés egyértelműen kimutatta, hogy mások öröme mennyire boldogtalanná tesz bennünket. A Utah Valley Egyetem kutatói úgy találták, hogy minél több órát tölt valaki közösségi oldalakon, annál inkább úgy érzi, hogy mások jobb helyzetben vannak nála. Megtévesztő a dolog, hiszen az emberek többsége főként örömeiről számol be az ismerőseinek (olykor már-már tolakodóan) és gondosan válogatott, örömtől duzzadó képekkel illusztrálja személyes életének mindennapjait. Ennek láttán azonban nyilván hajlamos lelombozódni az, aki éppen rosszabb periódusát éli az életének és nincs ilyen „mutogatnivaló” helyzetben. Ezek után nem is meglepő, hogy akik nincsenek fent ilyen portálokon és kizárólag személyesen ápolják kapcsolataikat, kevésbé érzik boldogtalanabbnak magukat másoknál…

Virtuális tükör

Aki hajlamos és hajlandó az önelemzésre, számos dolgot megtudhat önmagáról is, a közösségi oldalakon való viselkedése mentén. Akinek sok „barátja” van, az menő, így törvényszerűen közvetlenebb és barátságosabb másokkal, aminek az az eredménye, hogy jobban is hat a többiekre. Akinek nincs túl sok ismerőse, az egyre inkább árulkodó, de legalábbis gyanús. Oka lehet a dolognak, hogy menekül a társas kapcsolatok elől, fél azzal szembesülni, hogy netán nem jelölik ismerősnek olyanok, akiktől pedig remélné, nem akar beszédtéma vagy képalany lenni, nem mer nyilvánosan hozzászólni a világ folyásához vagy lehetőséget adni másoknak arra, hogy kommenteket fűzzenek a megnyilvánulásaihoz. Az ilyen ember hajlamosabb arra is, hogy negatívan értékelje mások posztjait és kritikusan szóljon hozzá párbeszédeikhez is.

Ha megnézzük, kikből áll az ismerősi körünk, valóban személyes és jó ismerősök vagy az „egyszer találkoztunk már” kategóriába soroltatnak, hányukkal vagyunk aktív kapcsolatban, mennyi közösségi programot szervezünk vagy mennyi olyanban veszünk részt, amelyről ezen a csatornán szereztünk tudomást, és milyen arányban jelzünk vissza ezekről ugyanitt, máris képet kaphatunk arról, hogy valóban közösségi emberek vagyunk-e vagy tulajdonképpen az egész életünkben csak passzívan létezünk.

forrás:ezo.tv

Minden vélemény számít!

Ezt olvasta már?


  Bármennyire is küzdünk ellene, időről-időre úgy érezzük, hogy képtelenek vagyunk összpontosítani, legyűrni a napi rutint, mert egyszerűen nincs erőnk. Mindenkit megnyugtatunk: ilyenkor a hiba nem bennünk van, nem lehet ...