“Nem kell ahhoz semmi különleges ok, hogy jól érzed magad- egyszerűen elhatározod, hogy azonnal boldog leszel, egyszerűen csak azért, mert élsz, egyszerűen azért, mert így akarod.” (Anthony Robbins)
ÉRZELMI TRÉNING, AVAGY
közösen és egyedül…
Gyere el bemutatónkra, hogy megízleld,
lásd, halld, megéld és megtapasztald,
mit is sajátíthatsz el 4 napos tréningünkön!
és vegyél részt tréningünkön, mert
Azt az érzelmi tapasztalatot, érettséget és érzékenységet,
amit az NLP tréningünkön sajátíthatsz el, élményszerűen
sehol máshol nem tanulhatod, tapasztalhatod meg,
csak nálunk,
csupán 4 nap alatt!
Megszületésünk óta rá vagyunk utalva mások gondoskodására, szeretetére és törődésére, hiszen életünk első szakaszában az életbenmaradásunk függ attól, hogy vannak-e körülöttünk mások is.
A későbbiekben óvodába, iskolába járunk és családban, közösségekben létezünk, folyamatosan másokkal körülvéve éljük a mindennapjainkat. Az emberek már a kezdetek óta, az ősi társadalmakban is felismerték az egymásrautaltság fontosságát, hiszen a különböző képességek együttes erejével voltak képesek megoldani a táplálék szerzést, vagy az utódokról való gondoskodás feltételeit megteremteni. A közösségek ereje megkérdőjelezhetetlen, meglétük az ünnepeink és örömeink, a bánataink, nehézségeink és kihívásaink megélését és megoldását biztosítja. A közösségekben élő emberek tagjai intenzíven hatnak egymásra, formálják a gondolkodásmódot éppúgy, mint az érzelmi fejlődést. Kölcsönesen hat az egyén a csoportok működésére, és az adott csoportok működése az egyéni fejlődésre.
Az ember társas lény és mégis, rendkívüli módon fontos az, hogy időnként egyedül lehessen. Természetesen ennek az igénynek a mértéke a személyiségjellemzők függvénye.
Jung két alaptípusba sorolja az embereket, ezek szerint valaki lehet introvertált, azaz befelé forduló, jellemzően “lassabb”, kevesebb külső kapcsolatot igénylő és inkább az egyedüllétet kedvelő, vagy lehet extrovertált azaz kifelé forduló, dinamikusabb és kapcsolatokat könnyedén teremtő. Azonban felismerhető az is, hogy mindkét jellemző jelen van a személyiségünkben éppen csak nem egyenlő arányban. Életünk folyamán, a személyiségfejlődés során ezek a jellemzők más-más intenzitással jelennek meg bennünk és életperiódusonként változhat ezek intenzitása is. A jungi feltevés szerint azonban a differenciáltabb személyiségjellemző megmarad és alapvetően meghatározó iránymutatásként, ránk jellemző viselkedési módként szolgál az életünk során. Hippokrátesztől Jungig, Pavlovtól Eysenckig sokak vizsgálták a személyiségvonások alaptípusait és nyilvánvalóan kimutathatók szerveződések, pszichológiai elméletekkel és következtetésekkel magyarázható összefüggések. Mindezek ellenére elmondható, hogy a lélek dolgait analizálva és szintetizálva olyan új felvetésekkel, egzakt vagy éppen transzcendentális irányú mélységekkel találjuk szemben magunkat, hogy érdemes lehet visszafordulni a legegyszerűbb kérdésekhez, és önmagunkban felismerni a válaszokat.
A különböző élethelyzetekben mást és mást kell megtapasztalnunk, új élmények és érzelmi behatások érnek bennünket, melyek során fejlődünk, változunk és megújulunk. Az érzelmi skálán mozgó különféle örömeink, kudarcaink, bánatunk vagy éppen a felhőtlen boldogságérzetünk mind-mind más feldolgozási folyamatot és más teret igényelnek. Jellemzően a pozitív előjelű élmények inkább társas reakciókban jelennek meg, míg a negatív előjelű érzelmeink feldolgozásához inkább szükségeltetik a csend. A világ zajos és állandó mozgásban van, amelyben akár jól, akár kevésbé jól érezhetjük magunkat de folyamatos hangzavarban élni, valóban “jól-lenni” lehetetlen.
A csend, az egyedül eltöltött órák nyugalma adja meg egyedül azt a lehetőséget, hogy önmagunkba mélyedhessünk és befelé figyelhessünk. Van a feltöltődésnek aktív módja is, de azt a belsőnk felé irányuló, a külvilág zavaró körülményei és hangjai nélküli elvonulást semmi mással nem tudjuk pótolni. Fel kell ismernünk, hogy erre mindannyiunknak szüksége van. Újra kell tanulnunk. A gyermekek ezt még ösztönösen alkalmazzák, érdemes megfigyelni, ahogyan elvonulnak a saját világukba, ők még teljes mértékben képesek kizárni a külvilág ingereit. Jelen vannak a pillnataban, jelen vannak a saját, tápláló csendjükben.
Természetesen az egyedüllétre való képesség igényel némi bátorságot is, hiszen ilyenkor nem csak a külvilág zajaira, ingereire és eseményeire tekinthetünk rá, hanem az általuk kiváltott, bennünk kavargó érzéseinkre is. Ez adja meg a lehetőségét annak, hogy ilyenkor önmagunkkal is szembe merjünk nézni, felismerhetjük és láthatjuk a saját határainkat, korlátainkat és képességeinket. Ez a fajta ön-szembenézés alapja kell legyen az önismeret hosszú, és sokszor nem könnyű útjának.
Hajlamosak vagyunk az állandóan rohanó világot hibáztatni, kitolni a felelősség terhét a külvilágra, pedig nem a világ rohan, hanem mi magunk benne. Hová? Miért?
Természetesen az egyedüllét nem azonos a magányossággal. Az egyedüllét fontos része kellene, hogy legyen az életünknek, tanulni és tanítani kellene ennek az egyéni személyiségfejlődésben és gondolkodásmódban való meghatározó szerepét. A magányosság érzése mindig valamilyenfajta hiányérzetből táplálkozik, ezért nem kitölt és felemel, hanem lehúz és folytonos sóvárgásra késztet, egyfajta elégedetlenségi állapotot idézve elő és tartva fent. Ebben az érzésben lehetetlen valóban “jól-lenni”. Ne legyünk álszentek, az, hogy valaki társkapcsolatban él, még közel sem jelenti azt, hogy ne lenne magányos. Sokak képesek bentragadni egy rosszul működő kapcsolatban, csak azért, mert az elképzelt és rettegett magánytól való félelmük erősebb annál a józan gondolatnál, hogy belássák: éppenúgy magányosságban élnek, csak ezt valaki végig is nézi mellettük. A társas magány a legkínzóbb lehetőség, amelybe önmagunkat sodorhatjuk, hiszen rögzíti és az idő múlásával egyre inkább lényünk részévé olvasztja ezt a romboló érzést.
A közösen és együtt fogalmakról is fontos szólni. Az egyének ereje szinte meghatványozódik a közösen és együtt megalkotott, véghezvitt és átélt történésektől. Mindannyiunk elemi szükséglete a hovatartozás érzésének megteremtése és meglétének fenntartása. Nagyon fontos tartozni valakihez, valakikhez, egy csoporthoz, egy gondolatkörhöz, egy filozófiai iránymutatáshoz, a szűkebb vagy tágabb környezetünket alkotó egységrészekhez, hiszen identitásunk ez által alakul ki és mélyül el. Ha tartozunk valahová, akkor erősödik bennünk az önmagunk erejébe vetett hitünk, az önmagunk fontosságának tudata is. A közösségekre és csoportokra jellemző, hogy azonos elv vagy érdek mentén szerveződnek, és jellemzi őket az az erő, amely az összetartozás folyamán jelenítődik meg. A csoport hat az egyénre, és az egyének is kölcsönösen a tagokra és magára a csoportban meglévő dinamizmusokra is.
A kölcsönös összefüggések okán fontos az, hogy a saját személyisünkkel segíthessük egy szervezet működését, és fontos a saját személyes fejlődésünk miatt is.
A közösen és egyedül fogalmaknak egyaránt helye van az életünkben, alapvető fontossággal bír mindkettő. Az optimális arányokat mindenkinek magának, a saját igényei szerint kell felismernie és úgy megélnie, hogy azok kiegyensúlyozott módon lehessenek jelen az életünkben, az önmagunkkal való és a külvilággal való viszonyunkat egyaránt harmonikussá téve.
Érzelmi tréning
Magánhangzó párok és Mássalhangzó szinglik
vs.
Mássalhangzó párok és Magánhangzó szinglik
- mert az Egy mindig téved,
- mert az igazság Kettővel kezdődik,
- mert az Egy nem tud bizonyítani,
- mert a Kettőt már nem lehet megcáfolni,
… és mert ezzel még senki története nem ért véget…
Az emberi kapcsolatok létrejöttének és elmúlásának egyértelmű okai vannak. Ha olyan korban élünk, amely a kapcsolatok és a szerelem számára a lehető legrosszabb feltételeket nyújtja, lehet egyértelmű az is, hogy nekünk magunknak kell cselekednünk! És ezt viszont a mai korunkban már nagyon jó eséllyel tehetjük. Gyere el “érzelmi tréning”-ünkre és tapasztald meg.
Miért tegyünk valamit, bármit is?!
mert akár hihetjük, hogy az az igazi szerelem, amely csak úgy „megtalál” bennünket!
A rövid válaszunk, hogy egyszerűen csak kötődni akarunk másokhoz, boldogok akarunk lenni és életünk megannyi megismételhetetlen pillanatát meg akarjuk osztani valakivel, a társunkkal!
Érzelmi tréningünk, a találkozásaink alatt azzal foglalkozunk, hogyan induljunk ki „egymás nem ismeretéből”, abból, hogy akarjuk megismerni a másikat és ezt az érdeklődést hogyan tartsuk fenn. Hogyan kerüljük el az általánosítás és feltételezés csapdáit. Hogyan ámítjuk magunkat és tévedünk el a jelekben, az „azonos hullámhossz” vagy mai tetszetősebb nevén „chemistry”érzésében és ezzel „hogyan élünk vissza” amikor is a „szavak nélküli megértés” lesz a fő kommunikációs csatorna kapcsolatunkban. És megtanulhatjuk tréningünkön azt, hogy a„szavak nélküli megértéssel” mennyire nehéz gondolatokat cserélni, és ha elveszítjük a kapcsolatot a valósággal, akkor hogyan veszhet el a kapcsolat valósága is…
Érzelmi tréningünkön megtanulhatjuk azt, hogyan ismerjük meg jobban magunkat, tudattalan folyamatainkat, azt ahogyan a tudatunk gondolkozik és tudattalanunk irányít… Az ismerkedés, a megismerés során, egy párkapcsolatban, hogyan lehet dolgozni tudattalanok összjátékán. Megérteni, hogy párkapcsolatban az egyik fél tette, a másik fél cselekedete is. Másként szólva megérteni azt, hogy az egyik fél léte, a másik fél léte is… még akkor is, ha szívesen hisszük azt, hogy létezik olyan, mint önálló ÉN és önálló TE! Megtanulhatjuk és megérthetjük, hogy a kapcsolatépítésben és megtartásában milyen nagy szerepe van a minőségi kommunikációnak az „azonos hullámhosszon vagyunk” érzése vagy szótlanság más formái helyett.
A nő tradicionálisan a gyönyör ügyvivője,
s a gyönyör szétosztása nagy szerepet játszott magasztalásában és hatalmában. Manapság a nők túl gyakran levetkőzik nőiességüket, és a férfiakat utánozzák, megtagadva saját természetes dicsfényüket és erejüket. Ez valójában a kelleténél nagyobb megtisztelése a férfi-erőnek és a férfi-szerepnek. A külső megtestesülés azon sűrűsödése, ami a nő, világunk olyan szükségletét alkotja, amely manapság különösképpen fontos. A világban aránytalanul nagy fölényben van a durva akarnokság. Szükség van tehát valamilyen ellenerőre, s ezt egyedül a nőtől várhatjuk. Ezen alapvetően női jegyek közül, a következők a legszembetűnőbbek: Szépség, Szánalom, Gyöngédség, Báj, Elragadtatás, a bevált értékek őrzése, stb.
Súlyos tévedésben van az, aki ezeket a késztetéseket másodrendűnek tekinti a Teremtő Akarattal, a Hatalom Akarásával, az Ismeretlen Felkutatásával és az Ítélőerő gyakorlásával, ezekkel a sajátosan férfi tulajdonságokkal összevetve. Ezek kétségkívül nélkülözhetetlenek a világ mezején épp úgy mint a Belső Elmélyedéshez, de önmagukban véve egyoldalúak, és konstruktív jellegük könnyen destruktívvá fordulhat. E tendenciának az elszigetelt férfi princípium nem képes gátat vetni, és itt van nagy szükség a női tulajdonságokra.
A női tulajdonságok épp oly erősek, mint a férfi tulajdonságok, de finomabb módon fejtik ki hatásukat. Nagy szükségünk van minél több olyan nőre, aki birtokában van az ősi és természe
A férfi Siva, a formátlan Fény; a nő Shakti, az Áramlat, a fény ellenpontja és megtestesítője. Testet öltés nélkül a Tudat Világossága üres öntudat marad. Miután az öntudat az egyik legnagyobb értékünk, könnyű belátni, miért van oly nagy szükség a Shakti princípiumra.tes női képességeknek és művészeteknek.
A Nő, legmagasztosabb alakjában a Mennyei Szűz, ami nem más, mint Boldogság (Bliss) Áramlata. Az Áramlat Szűz, mivel jellemzője a folytonos-megújulás. Noha a Tűz Bölcsessége járja át, Ő mégis Szűz marad, mert Önazonossága folytonosan változik. A Bölcsesség és a Szűz egyesülése ad életet Krisztusnak: ez az igazi Szeplőtelen Fogantatás. Ez az egyesülés a megnevezhetetlen Öröm, aminek minden más elragadtatás, csupán halvány árnyéka. Ez a mélységes és maradandó Öröm a valódi és nemes vallásos érzés megkülönböztető jegye. A vallásos köntösbe bújt kétségbeesés a kudarc jele. Csak a hamis vallás kelt félelmet. A Szentség Szabad és Örömteli.
…és legfőképpen megtanulhatjuk azt, hogyan legyünk egy kicsivel is boldogabbak, mint eddig voltunk, ne annyira megkeseredettek, mint látjuk néhányunkon közelünkben!
Érzelmi tréning – MERT Az EMBERI VILÁGBAN ÉLVEZET A JÁTÉK NEVE!
A gondos alapozás ne teher legyen, hanem kíváncsi kutatás, információszerzés!
Az érzelmi tréning legfőbb célja azoknak az érzelmeknek, erőforrásoknak és hétköznapi technikáknak az előhívása és tudatosítása, amelyek segítségével a problémaorientáció felől az eredményorientáció felé elindulva elsajátíthatjuk, hogy mit, mikor és hol (mely időben és milyen szituációban, kontextusban kell, lehet, érdemes használni, és milyenben nem), valamint hogyan (vagyis milyen módon) tudunk hatékonyan kivitelezni.
Amit a tréningen kínálunk:
- egy mély és bensőséges kapcsolat lehetőségét azzal kapcsolatban aki „ÉN”-nek hívja magát
- tapasztalást az élményeinket, azok szerkezetét, megélését és tudatosítását illetően
- az „egy élmény” megélésének lehetőségét, az „egy íz” ízét, az „egy hang” hangját
- tanulási lehetőséget egy hatékony, mély önismereti rendszerről
- gyakorlási lehetőséget tapasztalt vezetőkkel
A tréninget tartja:
Varga Zoltán – NLP / tréner, coach és kommunikációs szakember
Több, mint 12 év és 4.000 óra NLP tréning tapasztalat…
részletes információk:
NLP
Néhány ismertebb partnerünk akik már bennünket választottak:
Mátrai Erőmű ˙ SpedIT ˙ E.On Hungária ˙ PBS Job International
Android Europe ˙ Elsinco ˙ Hyexx ˙ Givaudan ˙ Magyar Agrárkamara
NUMIL / Milupa ˙ Scale Research ˙ Ramiris / Oxygen Wellness
XSight ˙ Magyar Telekom ˙ Magyar Posta ˙ TMF
Ők megbíznak bennünk és elégedettek! Válassz Te is bennünket!
VÁLTOZTASD MEG érzelmeid minőségét!
4 nap alatt
Azt az érzelmi tapasztalatot, érettséget és érzékenységet,
amit az NLP tréningünkön sajátíthatsz el, élményszerűen
sehol máshol nem tanulhatod, tapasztalhatod meg,
csak nálunk!
Ha tetszik amit oldalunkon olvasol, kérünk, “nyomj egy like”-ot és “oszd meg” az oldalunkat!
Speak Your Mind