A feloldódás korában élve, kétségkívül egyre inkább azok érvényesülhetnek, akik gyökértelenek, akik számára a társadalomnak, közösségeknek nincs már jelentése, akik számára a kötöttségek sem léteznek többé, amelyek a minket közvetlenül megelőző időkben – s bizonyos térségekben ma is – a létezést szabályozták, vagyis amelyek a polgárság erkölcsének és világának sajátjai voltak. Természetesen erre néhányan érzékenyen reagálnak, s jelenkori kilátástalanságban néhány probléma felvetése indokolt lehet. Itt azonban kívánatos elkülöníteni azt az esetet, amikor valaki az említett helyzetet egyszerűen megéli valaki, vagyis abba nem valamely egyéni kezdeményezés révén kerül – mint a tegnap csekély számú lázadója esetében. A többség ezt az állapotot tényként fogadta el; különösebb gondot nem csinált belőle, sőt kötöttségek nélküli helyzetével meglehetősen ostobán visszaélt. Amikor ők azt állítják, hogy nem értik meg, az egyedüli válasz, ami erre adható, hogy nincs bennük semmi megértendő. S ha fennállna valamiféle normális rend, kizárólag egy dolog jöhetne szóba; rövid úton rendreigazítani őket, ahogy a gyermekekkel szokás, amikor ostobaságuk terhessé, komisszá, s arcátlanná válik. Bizonyos magatartásformák látszólagos antikonformizmusa (banalitásukról nem beszélve) egyébiránt egyfajta divatot, új konvenciót követ, aminek a fennen hangoztatott szabadsághoz természetesen semmi köze. Az évek múlásával, a szükség által kényszerítve, s leginkább az élet anyagi jellegű, gazdasági problémáival szembekerülvén, megadóan alkalmazkodnak a korunkat fémjelző munkahelyi, termelő és társadalmi rutinokhoz, s ezzel a jelentéktelenség, a senkiség egyik formájából egyszerűen átlépnek a másikba. Itt nem létezik semmiféle probléma, ami megérdemelni figyelmünket.
Lázadásuk kiindulópontja, alaphelyzete nyilvánvaló. Vádolják a rendszert, amely jóllehet nem mutat totalitárius politikai formát, az életet elnyomja, a személyiséget megnyomorítja. Mégis itt lehet rámutatni a legjellemzőbb megkülönböztető vonásra, azzal, hogy ők nem egy pozitívumból kiindulva reagálnak, lázadnak – szilárdan ragaszkodva bizonyos fundamentális értékekhez. Mindezek súlyos fogyatékosságot takarnak, ellentmondást abban az értelemben, hogy az, aki annyira tart attól, hogy mások által meghatározottá, heterokondicionálttá váljon, egy sajátos sajátos értelemben ezt végül mégis elszenvedi, s éppen a szemközti oldalról, magatartásformáit – az állandó szinte kötelező szembenállás jegyében – mindig a fennálló helyzet határozza meg. Pedig ha valaha, most igazán a szenvtelenség, a hűvös eloldódás lenne a legmegfelelőbb magatartás.
Az előbbiek alapján egy lényeges különbségtételhez érkezhetünk el és folyamodhatunk. Léteznek értékek, melyek konformista jellegűek, igazolásuk szinte teljesen külsődleges, társadalmi. Azért lettek ilyenek, mert eredeti alapjaik maradéktalanul elenyésztek. Más értékek viszont alapkövekként jelentkeznek, amelyek az ember számára szilárdságot, igazi tartást biztosíthatnak. A bátorság, egyenesség, a becsületesség, a hazugságtól való idegenkedés, a képtelenség az árulásra, a minden alantas érdek, s szánalmas egoizmus felett állás ilyen jellegű értékek, amelyek egyfajta értelemben felette vannak mind a „jónak”, mind a „rossznak”, tehát nem erkölcsi, hanem ontológiai síkon működnek; mert létet adnak vagy megerősítik azt, szemben a labilis, tünékeny, amorf természet képviselte állapottal. Itt nincs érvényben semmilyen imperativus. Egyedül az egyén természetes rendelkezése hozhat döntést.
Hogy egy hasonlatot használjak, a természet legalább annyi tökéletesen kikristályosított anyagot mutat, amennyi tökéletlen és a kristályosítási folyamat végéig el nem jutottat, málékony anyakőzetbe keveredve. Nyilvánvalóan nem fogjuk morális értelemben „jónak” nevezni az előbbieket, „rossznak” az utóbbiakat. A valódiság különböző fokairól, fokozatairól van szó.
Ugyanez érvényes az emberre.
Ugyanekkor mikor elhivatottságról beszélünk, ezzel összefüggésben érdemes megbizonyosodnunk, hogy ez az évek múlásával nemcsak, hogy nem gyengül, hanem még erősödik is e.
Te hogyan látod?
Te hogy vagy a saját elhivatottságoddal?
Mire használod? És mire jutsz vele?
Speak Your Mind